A Miklósy-ház titka

Előszó

Részlet a könyvből:

Miklósyék kúriája ugy állt kiemelkedve a környező városvégi házacskák között, akárcsak minden egyes lakója a szomszédok érdeklődésének tengerében. Nem mozdulhatott senki a tornácon, vagy a parkírozott kert utjain, nem nézhetett ki az ablakon és nem léphette át a kaput, hogy feléje ne fordult volna a figyelem. Tiz éve! És ahogy nem adták fel Miklósyék a zárkózottságot, a szomszédok sem a kiváncsiskodást.
De akiért mindez történt, Mártuska, semmikép sem tudott belenyugodni helyzetébe. Amig egészen kicsi volt, eszébe sem jutott, hogy mindez másképpen is lehetne, játszott a nagyokkal és beérte Lord komoly szolgálatával. De hogy nagyobbacska lett, egyre jobban vágyódott igazi társ után. Amint észrevette a szomszéd házak gyermekeinek hancúrozó, vidám játékát és meglátta a kert végében elterülő réten az egymást hajkurászó, sikongó hadat, vágy szállta meg, közéjük menni, vagy behívni őket, valamikép végét vetni a társtalan játszadozásoknak. Mert mit ért, ha anyuka a legmagasabb palotát építette is a szép, színes kövekből, mit ért, ha a kisasszony kergetőzött is vele a kert kavicsos utain, mit ért, ha Lord végigjártatta is kis fogatát a széles sétányokon, mit ért, ha magasra is szállt vele hintája, ha a babák parádés sora mosolygott rá szobájában, ha a főzőcskénél a legizesebb nyalánkságok kerültek is edényeibe, mit ért, ha meg is volt minden játéka, de hogyha elővette, csak a nagyokkal ülhetett közéjük. Vissza