A mi nótáink

Előszó

Talán nem is illene bevallani, hogy nem tudjuk hányadik selmeci eredetű daloskönyv a mienk, a mostani, pedig sokat ismerünk. Az elsőt 1826-ban Bécsben nyomták s német címe magyarul: "Hangok\a mélyből. Bányász dal- és versgyűjtemény." A selmeci bányász akadémikusok kis daloskönyvét a további kötetek sorozata követte. S bár különböző város /pl. Nagybánya, Sopron, a németországi Celle, a kanadai Vancouver/ a szülőhelyük s bár a dalok egyike másika az újabb kiadásokban lekopott, kicserélődött az összetartozás vitathatatlan. Ugyanaz a selmeci gyökér táplálja mindegyiket s kiadójuk ugyanaz: az örök ifjú bányász, kohász-, erdészhallgatók vagy volt hallgatók közössége. Életerős fa nőtt ki a gyökerekből, aminek életerejét jól mutatja, hogy dalaink egy része más egyetemek, intézmények diákdalainak bázisává is vált /pl. az ausztriai Leobenben, a jugoszláviai Zágrábban/. Ezek közül a diákdalok közül ugrott ki országhódító útjára a bányászhimnusz és a "Ballag már a vén diák".
Dalaink életerejére mutat, hogy ma is új kötetek jelennek meg, sőt egyre gyakrabban találkozunk uj "selmeci" daloskönyvekkel. Legtöbbjét ma már nem is a tanuló egyetemi hallgatóság, hanem az egyetemről távol élő bánya-, kohó erdőmérnökök különböző szervezetei, közösségei adják ki.
Ennek a daloskönyvnek kiadója a hagyományait megbecsülő, mai Valéta Bizottság.
Legyen ez az évszázados múltú, de mindig megújuló dal gyűjtemény hallgatóink könyvespolcának élő tartozéka, szakestélyeken kísérője, és tekintsük egyben hagyományaink tiszteletreméltó részének. Legyen érvényes a miskolci diplomásra is az a "mottó", amit az 1912-ben kiadott énekeskönyvünk kezdő oldala a selmeci abszolvensre mond. Vissza