A mi forradalmunk is! (minikönyv)

Előszó

Az első világháborúban magyar katonák százezrei kerültek orosz hadifogságba, tisztjeikkel együtt. Ott élték át 1917-ben a februári forradalmat - amely elsöpörte a cári önkényuralmat -, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, amely megrengette a világot. Az Októberi Forradalom megdöntötte a kizsákmányolás rendszerét védelmező és az imperialista háborút folytató, a mérsékelt "szocialisták" által támogatott burzsoá-földbirtokosi hatalmat.
A fiatal szovjetállamra kényszerített breszti békeszerződés után, a szerződés rendelkezéseinek megfelelően, megnyílt az út a hadifoglyok hazatéréséhez. 1918. októberéig mintegy 300 000-en tértek haza az akkori soknemzetiségű Magyarországra, s a hazatértek közel fele volt magyar. Az osztrák-magyar kormánykörök és a hadvezetőség azt remélték, hogy a visszatért hadifoglyokkal feltölthetik az olasz fronton levő csapatokat, de nagy gondot okozott számukra, hogy a fogságból hazaérkezők vajon milyen mértékben hozzák magukkal a "bolsevizmus bacilusait". Nyugtalanságot keltettek bennük a monarchista tisztek jelentései a "bacilusok" elterjedéséről. Úgy vélték hatástalanítani a monarchia számára veszélyes jelenségeket, hogy minimálisra csökkentik annak lehetőségét, hogy a hazatértek a civil lakossággal érintkezzenek. E célból a hadifogoly-szerelvényekkel érkezőket egyenesen a különböző katonai körletekbe irányították. Fő gondjuk az volt, hogy az itthoni munkás- és paraszttömegekben akkor már gyorsuló forradalmi erjedés ne kapjon újabb tápot a forradalmi Oroszországból hazatértek elbeszéléseiből és hangulatából. Ugyanakkor remélték, hogy a szigorú katonaik fegyelem biztosítja a hazatértek elnémítását és engedelmességét.
Valójában nem ez történt. A lázadás szelleme ekkor már a hadsereget is átitatta, s ezt a folyamatot két tényező is gyorsította. Az egyik a forrongó munkásfellépések szervezőinek és aktivistáinak büntetésekénti bevonultatása és frontra küldése, a másik pedig az orosz hadifogságból hazatértek azonnal ismételt katonai szolgálatra és frontra vezénylése. Az utóbbiak közül is ezrek váltak a szaporodó katonai zendülések aktív résztvevőjévé, s nagyrészt a szervezők is az ő soraikból kerültek ki.
A Habsburg-monarchia megdöntését követően a forradalmi Oroszországból hazatértek nagy számban vettek részt a forradalom továbbviteléért, szocialista forradalommá fejlesztéséért folyó harcokban is, számosan léptek a KMP soraiba. Ott találjuk őket a katonatanácsokban, úgyszintén a leszerelt katonák és altisztek szervezetében, melyek mindvégig kommunista vezetés alatt működtek és igen tevékenyen vették ki részüket a forradalmi erők politikai fellépéseiben. A Tanácsköztársaság kikiáltását követően pedig a proletárhatalom szerveiben és Vörös Hadseregében sok ezer harcos volt, akik hasznosították az orosz forradalomban szerzett tapasztalataikat.
Az orosz fogságba került magyar hadifoglyok jelentős hányada azonban még nem térhetett haza, elsősorban a távoli táborokban elhelyezettek számára volt ez nehéz. A fehérgárdisták által kirobbantott felkelések is, az imperialista hatalmak által indított újabb katonai intervenciók is útját állták hazatérésüknek. A még kintmaradt magyar hadifoglyok többségét is magával ragadták az Októberi Forradalom nagy felszabadító céljai és társadalomalakító tettei, a földesúri földek átadása a parasztoknak, a gyárak és bányák köztulajdonba vétele és munkásigazgatás alá helyezése, a népek testvériségének hirdetése az imperialisták népgyűlölő barbarizmusával szemben. Mindezek hatása alatt lépett a polgárháború éveiben mintegy százezer magyar hadifogoly a vörös csapatok soraiba és harcolt hűségesen és önfeláldozóan az internacionalista századokban és ezredekben.
Az internacionalista egységek jelentős részét a hadifoglyok között kibontakozott forradalmi mozgalom magyar kommunista vezetői maguk szervezték, s parancsnokaik többsége is az ő soraikból került ki. Küzdelmüket mélységesen áthatotta az a tudat, hogy az orosz és ukrán, vagy tadzsik és üzbég szovjet hatalomért vérüket öntve a világforradalomért, a magyar nép felszabadításáért is küzdenek. Ugyanez a harci szellem vezérelte őket, amely áthatotta azokat is, akik hazatérve itthon kapcsolódtak be a proletárforradalmi mozgalmakba.
Milei elvtárs tanulmánya joggal viseli e címet: az orosz forradalom "A mi forradalmunk is!". A százezer magyar vöröskatona, akik szülőhazájuktól távoli térségekben vették ki részüket a történelmi küzdelemben, az internacionalista orosz forradalmat valóban magyar forradalommá is tették. Annál is inkább, mert küzdelmük eszmeileg elválaszthatatlanul egybeforrt a magyarországi proletariátuséval, amely orosz osztálytestvéreinek példáját követve teremtette meg a Magyar Tanácsköztársaságot. A munkáshatalomért, a tanácsok köztársaságáért vívott küzdelem azonos eszmék jegyében, azonos célokért folyt a Volga és az Irtis folyók vidékén is és a Duna völgyében is.
E tanulmány bő ismeretet nyújt a százezer magyar internacionalista részvételéről a szovjet munkások és parasztok millióinak új világot teremtő küzdelmében; még a magyar történészek által is többnyire csak elnagyoltan vagy még így se nagyon ismert harci események sorát tárja az olvasó elé. Nagyon is kívánatos, hogy mindez szélesebb körben - s nem csupán mini-könyvecskék szűk olvasóközössége számára - váljék ismertté. A magyar internacionalisták részvétele a világtörténelem fordulatát eredményező küzdelemben jelentős hatással volt a magyar munkásság harcának fejlődésére, a magyar nép sorsának alakulására. Ez a hatás részben közvetlenül, részben közvetett módon érvényesült, s hogy ezt kellően felmérhessük és megérthessük, ahhoz behatóbban kell ismerni annak a százezernyi vörös katonának szerepét is, akikről Milei György e tanulmánya szól.
E munkája fontos hozzájárulás annak a szerves kapcsolatnak a megvilágításhoz, amely valóban fennáll a "világtörténelmet átalakító 1917-es forradalom és a felszabadulás utáni új Magyarország históriája között" - ahogy ezt Milei megállapítja. Immár hat évtizedes szerves kapcsolatról van szó, amely különböző szálak révén fűzte össze a magyar proletariátus forradalmi küzdelmét a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. Kiemelkedő történelmi eseménye e szerves kapcsolatnak: 1. a Magyar Tanácsköztársaság, 2. a magyar internacionalisták harca a szovjet hatalomért a szovjet köztársaságokban, 3. Magyarország felszabadítása a győztes Szovjet Hadsereg által, s 4. a szocialista forradalom ismételt győzelme országunkban, hazánk ismételt rálépése az Októberi Forradalom útjára, amelyről többé senki sem térítheti le. Ezt követően bontakozott ki a szerves kapcsolat az Októberi Forradalom és az új Magyarország históriája között teljes mértékben. Történelmi előzménye azonban régebbi, s ennek egyik kimagasló eseménye a százezer magyar internacionalista részvétele az orosz munkások és parasztok oldalán, a velük együtt küzdő más népekkel is vállvetve, a szovjet hatalomért vívott sorsdöntő és korszakot nyitó dicsőséges harcokban.
Nemes Dezső
Vissza