A mi arcaink

Fülszöveg

Az 1989-es romániai rendszerváltoztatás után a bányák bezártak, a szolgálati lakásokat putri-szintig lakták le a szerencsétlen, munka nélkül maradottak, gyermekeik az utcára kerültek. Egy fiatal szerzetes 1992 nyarán tábort szervezett ezeknek a gyermekeknek Déván, a romos ferences kolostorban, miután leverte a lakatot, és egy-két helyiséget rendbe rakott.
Ősszel rájött, hogy nincs hová küldeni az árva vagy elhagyott kicsiket. így hát 25 éve bejegyeztette a Dévai Szent Ferenc Alapítványt. A tábor azóta is nyílt kapukkal váija a rászoruló gyermekeket, most már 83 erdélyi, partiumi házban, amelyből 28 bentlakásos. Eleinte Böjté Csaba - hiszen ő a gyermekmentő szerzetes - gondoskodott a befogadottakról, édesanyjával, Jucika nénivel (áldott legyen emléke!), egy szakácsnővel, de lassanként egyre több gyermek és egyre több munkatárs lakta be a kolostort Csaba testvér azt szokta mondani, ez nem munka, hiszen azt csináljuk, amit szeretünk. S így van ez a házvezetőkkel, nevelőkkel,... Tovább

Fülszöveg

Az 1989-es romániai rendszerváltoztatás után a bányák bezártak, a szolgálati lakásokat putri-szintig lakták le a szerencsétlen, munka nélkül maradottak, gyermekeik az utcára kerültek. Egy fiatal szerzetes 1992 nyarán tábort szervezett ezeknek a gyermekeknek Déván, a romos ferences kolostorban, miután leverte a lakatot, és egy-két helyiséget rendbe rakott.
Ősszel rájött, hogy nincs hová küldeni az árva vagy elhagyott kicsiket. így hát 25 éve bejegyeztette a Dévai Szent Ferenc Alapítványt. A tábor azóta is nyílt kapukkal váija a rászoruló gyermekeket, most már 83 erdélyi, partiumi házban, amelyből 28 bentlakásos. Eleinte Böjté Csaba - hiszen ő a gyermekmentő szerzetes - gondoskodott a befogadottakról, édesanyjával, Jucika nénivel (áldott legyen emléke!), egy szakácsnővel, de lassanként egyre több gyermek és egyre több munkatárs lakta be a kolostort Csaba testvér azt szokta mondani, ez nem munka, hiszen azt csináljuk, amit szeretünk. S így van ez a házvezetőkkel, nevelőkkel, önkéntesekkel, támogatókkal is. Szolgálatot vállalnak szeretetből, együttérzésből
Mert vissza kell adni a világnak mindabból a jóból, amit ők kaptak a jó Istentől. Vagy éppen a nehézségek, sérelmek vezetik a jó lelket, hogy ölbe vegyen egy gyermeket, megmosdassa, felöltöztesse, elringassa
Harminchárom portré - lehetne háromszázharminchárom, és annak is a százszorosa, ha lenne akkora könyv - olyan emberekről, akik vállalták a szolgálatot, hogy megtanítják ezeket a csöppeket kezet mosni, késsel-villával enni, betűt s számot vetni, akik az életre készítik fel a kisembereket, akik a fogukat, egészségüket karbantartják, akik édességet hoznak, tanítják, megáldják, akik vállaikon viselik kis életük gondjátbaját, és segítenek azokat megoldani. Isten áldja valamennyiüket. Ez a portré-könyv pillanatnyi betekintés a nevelők, házvezetők életébe. Nincsenek nagy szavak, hangzatos mondatok - olyan, mint az életük, a mindennapjaik. Egyszerűen leírták a gondolataikat, hátha gondolatot ébresztenek az olvasóban is. Szeretettel írták, olvassa Ön is szeretettel! Vissza