A Mezőkövesdi I. László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola jubileumi évkönyve

Előszó

Emlékezni, születésnapot ünnepelni mindig felemelő érzés; különösen, ha az a 75. év; ez már válóban történelem. Iskolánk - az én iskolám is - tudásunk, emberségünk bölcsője. Azok az évek soha nem feledhetők, melyeket tiszteletet parancsoló, esztétikus, tiszta termeiben eltöltöttünk, tanáraink okos-szigorú, vigyázó tekintetét mindig érezve. És ahogy nevelt bennünket az alma mater, úgy emlékezünk és ünnepelünk Adyhoz is mindig vissza-visszatérve: „Az az igaz ember, aki a múltat és a jövendőt egyformán szereti Elődeink küzdelmét méltányoljuk, sikereit dicsérjük. Múltunkhoz is akkor térhetünk vissza büszkén, ha a mi harcunk méltó eleinkhez, és a mi szocializmust építő munkálkodásunk is tiszteletet parancsol majd fiainkban. Mezőkövesd legszebb középületéből, az I. László Gimnázium- és Közgazdasági Szakközépiskolából fennállása óta 67 évfolyam, többezer fiatal kelt útra, hogy megmérettessék az életben: mennyi van a jelképes tarisznyában az álma mater által nyújtott emberségből, a nép iránti hűségből, tenni akarásból, tenni tudásból, hazaszeretetből, közösségi érzületből, társadalmi felelősségből és szákmai ismeretekből. Sokszor csendült fel: „Ballag már a vén diák..„már búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejár " Hallatán megfényesedett a szem, elcsuklott a hang. Nem bizonyos, hogy mindnyájan feltétlen bizakodással énekeltük a „Gaudeamus igitur"-t. Mégis: az esetleges keserűség mellett ott élt a sok szép szándék és erő is, mert életre szóló útravalót kaptunk. Tarisznyát lehúzó szép emléket sokat vittünk magunkkal. Kezdetben ezt nem éreztük. Hosszú évek, évtizedek múltán becsültük igazán gimnáziumunkat, az emberséggel és emberségre tanító tanárt. Itt tanultuk meg, hogy az ember annyit ér, mennyit önmagából képes megvalósítani szorgalommal, nagy-nagy tenni akarással, alkotni vágyással. Köszönjük! Köszönjük iskolánk mindenkori demokratikus, közösségteremtő-formáló légkörét, a falusi tehetségek, Dél-Borsod tudásra szomjas munkás és parasztfiataljainak felkarolását. Az egykori „falusi gimnázium" - melyet 1924-ben és 1936-ban meg akartak szüntetni, s melynek fenn/maradásáért harcosan kiállt Bayer Robert, az akkori igazgató és a nevelőtestület - Mezőkövesd és környéke kulturális kisugárzó központjává lett. Ahogyan egyik diáktársunk találóan nevezte: „Alsó-Borsod messze kiemelkedő szellemi őrtállója", a népért tenni kész, a haladás ügyéért felelősséget érző értelmiség nevelője. Vissza