A mezőgazdasági gépek javításának ökonómiája

Előszó

Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a javítás munkája szinte egyidős az emberiséggel. Már a homo faber, a szerszámkészítő ember is javítgatta - több ezer évvel ezelőtt - kezdetleges eszközeit, hogy azok minél könnyebbé tegyék a létért folytatott küzdelmét. Javították szerszámaikat a középkori céhek iparosai, majd később a manufaktúrák dolgozói. Természetes tehát, hogy a gépek megjelenését és elterjedését nyomon követte a gépjavítás tevékenysége is.
A fejlődés azonban nem volt töretlen. Kezdetben a hibás gépeket a gépgyártás-technológiai eljárások alkalmazásával kisipari módszerekkel javították. A gépjavítás mint szakterület hosszú időn át háttérbe szorult, tudományos szinten pedig csak néhány évtizede művelik.
Nem volt különb a helyzet a mezőgazdasági gépek javításának területén sem. A mezőgazdaság nagyarányú gépesítése - világszerte - alig több mint fél évszázados múltra tekinthet vissza, és különösen az utolsó három-négy évtizedben gyorsult fel. A hatékony üzemeltetés megköveteli a gépek megbízható műszaki állapotának fenntartását, gondos és rendszeres karbantartásukat, illetve javításukat. Természetes tehát az is, hogy a javítás a gépesítés önálló ágazatává vált, amely keresve helyét a mezőgazdaságban, a különböző országokban másként és másként fejlődött. Számos helyen nemcsak önálló, korszerű - sokszor nagyipari jellegű - javítóműhelyek alakultak ki, hanem kiszolgálásukra kutatóintézetek tudományos alapossággal dolgozzák ki a korszerű, gazdaságos technológiákat. Vissza