Előszó
Részlet a könyvből:
IX. Károly idejében a párisi előkelő világ ezt az akkoriban divatos versikét szerette dúdolgatni:
„Lever á cinq, diner á neuf.
Souper á cinq, coucher á neuf."
(Fölkelni...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
IX. Károly idejében a párisi előkelő világ ezt az akkoriban divatos versikét szerette dúdolgatni:
„Lever á cinq, diner á neuf.
Souper á cinq, coucher á neuf."
(Fölkelni ötkor; ebédelni kilenckor,
Vacsorálni ötkor, feküdni kilenckor!)
Ennek a kis versikének: azonban csak az első sorát követték.
A Louvreban korán keltek ugyan, de mégis későn feküdtek le, főleg amióta a királyi palota a legbonyolultabb cselszövések fészkévé sülyedt. A navarrai királynak tehát semmi megerőltetésébe nem került, hogy éjfél után két óráig várja Noét, aki neki az imént adta át az értékes levelet és felfedte előtte Sarah tartózkodási helyét.
Noé, a király izgalmát látva, a következőket gondolta magában:
- Szent igaz, hogy vannak emberek, akik csakugyan tudnak két nőt szeretni egyszerre... Mert kétségtelen, hogy Henrik szereti Margit királynét, akivel hónapok óta a legnagyobb boldogságban él, de azt is tudom, hogy Saraht is imádja. Sőt, ha Sarah királyi vérből származott volna s őt is királyi pompa vette volna körül, eszébe sem jutott volna, hogy Margitot elvegye...
Vissza