A metafizika alapfogalmai

Világ - végesség - magány

Szerző

Szerkesztő

Fordító

Budapest

'Martin Heidegger: A metafizika alapfogalmai ' összes példány

Kiadó:	Osiris Kiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	2004
Kötés típusa:	Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám:	458 oldal
Sorozatcím:	Sapientia Humana
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 14 cm
ISBN:	963-389-607-X

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Ezt az 1929/30-as téli szemeszter során Freiburgban tartott előadást - mely először a szerző halála után hét évvel, 1983-ban jelent meg - az tünteti ki, hogy benne a világ a Lét és időben megkezdett diszkusszióját, mely elsődlegesen a jelenvalólét világban-létét, illetve a hétköznapi praktikus világtapasztalat hermeneutikáját elemzi, egy új, a jelenvalólét metafizikáját feltáró perspektívából folytatja. Az előadás a metafizika egzisztenciális vetületét megvilágító terjedelmes bevezetőre és két tematikai blokkra: az unalom fenomenológiai analízisére és az állat, illetve az ember világának összehasonlítására oszlik. Rüdiger Safranski szerint ez a sodró erejű előadás tulajdonképpen a heideggeri oeuvre titkos fő műve.

Tartalom

ELŐZETES MEGFONTOLÁSOK
AZ ELŐADÁS FELADATA ÉS ALAP-BEÁLLÍTOTTSÁGA AZ ELŐADÁS CÍMÉNEK ÁLTALÁNOS TISZTÁZÁSÁBÓL KIINDULVA
Kerülő utak a filozófia (metafizika) lényegének meghatározásához s annak elkerülhetetlensége, hogy szembenézzünk a metafizikával	21
A filozófia páratlansága	21
A filozófia nem tudomány, s nem is egy világnézet kinyilatkoztatása	21
A filozófia lényegmeghatározása nem lehetséges kerülő úton, a művészettel és a vallással való összehasonlítás révén	23
A filozófia lényegmeghatározásához a történeti orientáción át vezető kiút illúziónak bizonyul	24
A filozófia önmagából való meghatározása egy Novalis-mondás vezérfonalán	25
A metafizika (a filozofálás) mint emberi tevékenység visszahúzódása az ember lényegének homályába	25
A honvágy mint a filozofálás alaphangoltsága és a világra, végességre, elszigeteltségre vonatkozó kérdés	26
A metafizikai gondolkodás mint átfogó gondolkodás: az egészre irányul, és áthatja az egzisztenciát	29
A filozófia (metafizika) lényegében rejlő kétértelműség	32
A filozofálás kétértelműsége általában véve: annak bizonytalan volta, hogy vajon a filozófia tudomány és világnézeti kinyilatkoztatás-e, vagy sem	33
A hallgatók és az oktató együttműködésében itt és most zajló filozofálásunk kétértelműsége	37
A filozófia olyasminek mutatkozik, mint ami mindenkire tartozik, és amit mindenki felfog	38
A filozófia végsőnek és legfőbbnek mutatkozik	39
A filozofálás harca lényegének leküzdhetetlen kétértelműsége ellen. A filozofálás mint a jelenvalólétben végbemenő alaptörténés önállósága	45
A világra, végességre, elszigeteltségre vonatkozó átfogó kérdezés metafizikaként való jellemzésének igazolása. A "metafizika" szó eredete és története	49
A "metafizika" szó. A jelentése	50
A szó megvilágítása. A mint az egészében vett létező önmagát kibontakoztató működése	50
mint az egészében vett létező működésének előhozatala az elrejtettségből	52
mint az elrejtetlenség mondása. (igazság) mint zsákmány, amelyet el kell ragadni az elrejtettségtől	53
A két jelentése	56
A két jelentés Arisztotelésznél. A létező egészére és a létező lényegiségére (létére) vonatkozó kérdezés mint a kettős kérdezési iránya	59
A logika, fizika, etika iskolai diszciplínákként való kialakulása mint a tulajdonképpeni filozofálás hanyatlása	62
A technikai jelentésének tartalmi jelentésbe való átcsapása a "metafizika" szóban	65
A technikai jelentése: után (post). A metafizika mint technikai elnevezés a -val szemben támadt zavar megoldására	65
A tartalmi jelentése: túl (trans). A metafizika mont a tartalmi megjelölése és értelmezése: az érzékfeletti tudománya. A metafizika mint iskolai diszciplína	67
A metafizika áthagyományozott fogalmának benső elégtelensége	69
Az áthagyományozott metafizika-fogalom külsődlegesség tétele: a metafizikai (Isten, halhatatlan lélek) mint egy meglévő, noha magasabb rendű létező	70
Az áthagyományozott metafizika-fogalom kuszasága: a túlnyúlás két egymástól elváló módjának, az érzékfeletti létezőnek és a létező érzékektől mentes létjellegének összekapcsolódása	74
Az áthagyományozott metafizika-fogalom problémátlansága	75
Aquinói Szent Tamás metafizika-fogalma mint az áthagyományozott metafizika-fogalom három momentumának történeti alátámasztása	75
Franz Suarez metafizika-fogalma és az újkori metafizika alapvonása	82
A metafizika mint magának a metafizika alapproblémájának a megnevezése. Az előzetes megfontolások eredménye és az a követelmény, hogy egy metafizikai kérdezés megragadottságából cselekedni kezdjünk a metafizikában	88
FILOZOFÁLÁSUNK ALAPHANGOLTSÁGÁNAK FELÉBRESZTÉSE
Egy alaphangoltság felébresztésének feladata és mai jelenvalólétünk rejtett alaphangoltságának felmutatása	91
Annak előzetes megértése, hogy mit jelent egy alaphangoltság felébresztése	91
Felébresztés: nem egy meglévő megállapítása, hanem az alvó éberré-válni-hagyása	91
A hangulat jelen-léte és jelen-nem-léte nem ragadható meg a tudatos és a tudattalan megkülönböztetése révén	93
A hangulat jelen-léte és jelen-nem-léte az ember létének mint jelenvaló-létnek és másutt-létnek (távollétnek) az alapján	96
A hangulat fenoménjának előzetes jellemzése: a hangulat mint a jelenvalólét alapmódja, mint ami a jelenvalólétnek tartósságot és lehetőséget nyújt. A hangulat felébresztése mint a jelenvaló-lét megragadása jelenvaló-létként	99
Korunk állapotának és az azt átható alaphangoltságnak a biztosítása mint ezen alaphangoltság felébresztésének előfeltétele	103
Korunk állapotának négy értelmezése: élet (lélek) és szellem ellentéte Oswald Spenglernél, Ludwig Klagesnál, Max Schelernél és Leopold Zieglernél	103
A dionüszoszi és apollóni közötti alapvető ellentét Nietzschénél mint korunk állapota négy értelmezésének forrása	106
A mély unalom mint állapotunk kultúrfilozófiai értelmezéseinek rejtett alaphangoltsága	110
Az unalom első formája: a valamitől való unottá-válás	114
Az unalom kérdésessége. Ezen alaphangoltság felébresztése mint annak ébren-hagyása, mint az elalvástól való megóvása	114
Az unalom alaphangoltsága, az időhöz való viszonya és a világra, végességre, elszigeteltségre vonatkozó három metafizikai kérdés	116
Az unalom interpretációja az unalmasból kiindulva. Az unalmas mint ami hitegetve feltartóztat, és üresen hagy. A három szokásos értelmezési séma kérdésessége: az ok-okozat viszony, a lelken belüli, az átvitel	119
Módszertani útmutatás az unottá-válás interpretációjához: a tudatelemző beállítottság elkerülése, a hétköznapi jelenvalólét közvetlenségének megőrzése: az unalom értelmezése az időtöltésből, mint a hozzá való közvetlen viszonyból	126
Az unottá-válás és az időtöltés	132
Az időtöltés mint az unalom időt siettető elkergetése	132
Az időtöltés és az órára nézés. Az unottá-válás mint az idő tétovázó múlásától való bénító érintettség	136
A tétovázó idő által való feltartóztatottság	140
A magukat megtagadó dolgoktól való üresen-hagyottség és bepillantás a tétovázó idő által való feltartóztatottsággal lehetséges összefüggésbe	142
Az unalom második formája: a valami közben való unatkozás és az ehhez tartozó időtöltés	148
A valami közben való unatkozás és az ehhez rendelt időtöltés jellege	148
Az unalom eredendőbb felfogásának szükségessége a feltartóztatva beletartottság és az üresen-hagyottség közötti illeszték értelmezéséhez	148
A valami közben való unatkozás és az időtöltés megváltozott jellege: az, ami közben unatkozunk, időtöltésként mutatkozik meg	151
Az unalom második formájának elhatárolása az elsőtől tekintettel a feltartóztatva beletartottság és az üresen-hagyottság lényegi mozzanataira	157
Az unalom két formájának általános elkülönítése az unalmas szempontja alapján: a meghatározott és a meghatározatlan unalmas. A feltartóztatva beletartottságnak és az üresen-hagyottságnak a látszólagos hiánya az unalom második formájában	158
Az akadályozó tehetetlenség mint az untatótól való üresen-hagyottság elmélyülő módja. Az üresen-hagyottság egy üresség kialakulásában	161
Az időnk által való el-nem-bocsátottság mint az álló időbe való beletartottság	166
Az unatkozás két strukturális mozzanatának strukturális egysége a kiszakított idő meg-jelenítő megállításán alapul. Az unalom eredete a jelenvalólét időiesülő időbeliségéből	173
A valami közben való unatkozás lezáró jellemzése: a hozzá tartozó időtöltés sajátszerűsége mint az untató kiemelkedése magából a jelenvalólétből	174
Az unalom második formájának elmélyülése az elsőhöz képest	176
Az unalom harmadik formája: a mély unalom mint "az emberen eluralkodik az unalom"	180
Az unalom és az idő lényegébe való behatolás előfeltételei: az ember tudatként történő felfogásának megkérdőjelezése, az unalom lényegi mélységének megnyílása	180
Az időtöltés már-nem-megengedett volta mint a mély unalomnak a maga túlerejében való megértése. Annak kényszere, hogy meghalljuk, amit a mély unalom értésünkre ad	182
A mély unalom konkrét interpretációja az üresen-hagyottság és a beletartottság vezérfonalán	185
Az üresen-hagyottség mint a jelenvalólét kiszolgáltatottsága a magát egészében megtagadó létezőnek	186
Beletartottság mint a jelenvalólét eredendő lehetővétételéhez való odakényszerítettség. Az üresen-hagyottság és beletartottság strukturális egysége mint a magát egészében megtagadó létező tágasságának és a jelenvalólétet lehetővé-tevő egyetlen csúcsának egysége	190
A mély unalom idő-jellege	195
Az idő egységes-háromszoros horizontjától való megigézettség mint az üresen-hagyottság idő-jellege	196
A pillanathoz való odakényszerítettség a megigéző idő által mint a beletartottság idő-jellege. Az üresen-hagyottság és a beletartottság időre vonatkozó egysége	200
Az "unalom" szó lényegi jelentése: az időtartam hosszúvá válása a mély unalomban mint az idő-horizont kitágulása és a pillanat csúcsának eltűnése	205
A mély unalom összefoglaló "definíciója" mint élesebben körvonalazott útmutatás az unalom interpretációjára s mint annak a kérdésnek az előkészítése, mely mai jelenvalólétünknek egy meghatározott, mély unalmára vonatkozik	206
Az időbeliség az időiesülésnek egy meghatározott módján mint az unalom tulajdonképpeni untatója	211
Az unalom vulgáris értékelése és a mély unalom elnyomása	213
Egy meghatározott, mély unalomra mint mai jelenvalólétünk alaphangoltságára vonatkozó kérdés	214
A mély unalomra mint jelenvalólétünk alaphangoltságára vonatkozó kérdés újrafelvétele	214
A meghatározott, mély unalomra vonatkozó kérdés a specifikus üresen-hagyottság és beletartottság irányában	217
A lényegi ínség a maga egészében, mai jelenvalólétünk lényegi szorongattatásának elmaradása (megtagadás) mint a meghatározott, mély unalom üresen-hagyottsága	217
A szorongattatás elmaradásában bejelentett legvégső elvárás a jelenvalóléttel szemben (a bejelentett pillanat) mint a meghatározott mély unalom beletartottsága	219
A MÉLY UNALOM ALAPHANGOLTSÁGÁBÓL KIBONTANDÓ METAFIZIKAI KÉRDÉSEK VALÓDI KÉRDEZÉSE: MI A VILÁG?
A mély unalom alaphangoltságából kibontandó metafizikai kérdések	223
A világra, elszigeteltségre és végességre vonatkozó kérdések, ahogy mai létezésünk mély unalmának alaphangoltsága veti fel. Az idő lényege mint a három kérdés gyökere	223
A mód, ahogy a három kérdést kérdezni kell	227
A három kérdés átrendeződése a józan emberi ész és a tradíció által	229
A metafizikai kérdezés kezdete a világra vonatkozó kérdéssel. A vizsgálódás menete és nehézségei	230
A három irányadó tézis összehasonlító vizsgálatának útja: a kő világtalan, az állat világszegény, az ember világképző	230
A lényeg meghatározására és az élethez való hozzáférésre vonatkozó tartalmi és módszertani alapprobléma	233
Összefoglalás és új bevezetés a szünet után: metafizika mint átfogó kérdezés; a mély unalom alaphangoltságának felélesztése; az alaphangoltságból kifejtendő metafizikai kérdések. Irányelvek a filozófia alaphangoltságáról való beszéd helyes értéséhez	236
Az összehasonlító vizsgálódás kezdete a középső tézisből kiindulva: az állat világszegény	239
A tézis állításjellege, valamint a metafizika és a pozitív tudomány viszonya	241
"Az állat világszegény" tézis mint a zoológia lényegi kijelentése és előfeltevése. A filozófia körmozgása	241
Filozofáló kérdezésünk viszonya a zoológiához és biológiához	243
"Az állat világszegény" tézis "az ember világképző" tézishez viszonyítva. Világszegénység és világképzés viszonya nem leértékelő rangsorolás. Világszegénység mint a világ nélkülözése	248
"Az állat világszegény" tézis "a kő világtalan" tézishez viszonyítva. A világtalanság mint a létezőhöz való hozzáférés hiánya. A világ mint a létező hozzáférhetőségének előzetes jellemzése	252
Mennyiben rendelkezik az állat világgal, és mennyiben nem: a világfogalom tisztázásához szükséges kiindulópont megszerzése	255
Az állat világszegénysége lényegének tisztázása az állat mivolt, az általában vett élet, az organizmus lényegére vonatkozó kérdés segítségével	256
Egy másik létezőbe (állat, kő, ember) való belehelyezkedés képességének kérdése mint e létező létmódjának tartalmi kérdése	256
A világ birtoklása és nem-birtoklása mint a belehelyezkedés megengedésének képessége, illetve a követés megtagadásának szükségessége. Szegénység (nélkülözés) mint a rendelkezés képességében való nem-rendelkezés	266
Az organizmus lényege tisztázásának kezdete	269
A szerv eszközként, az organizmus gépként való felfogásának kérdésessége. Az eszköz, a szerszám, a gép lényegi különbségének vázlatos tisztázása	269
Az életmozgás mechanikus felfogásának kérdésessége	274
A szervre vonatkozó kérdés mint az állat tudásának lehetőségjellegére vonatkozó kérdés. Az eszköz használhatósága mint valamire szolgáló készség, a szerv használhatósága mint valamire való képesség	275
A képesnek-lenni és a hozzá tartozó szerv konkrét összefüggése mint szolgálatkészség ellentétben az eszköz használhatóságával	280
A valamire képes magával hoz szabályokat szemben azzal, hogy a kész eszköz egy előírás alá tartozik. Az önmaga előrehajtása az amiré-jébe mint a képesség ösztönjellege	287
A szolgálatba vett szerv teljesítményének kikérdezése a szolgálatkész képesség alapján	288
A képesség eddig tisztázott lényegének behatóbb megvilágítása az organizmus (egységjellege) lényegének meghatározása céljából: sajátság, illetve sajátosság mint az állat létmódja az önmaga-sajátja-lenni módján	290
Az organizmus mint a szerveket teremtő képességekbe tagozódó képesnek-lenni - mint a képes szerveket teremtő sajátosság létmódja	293
Az állat viselkedése és kábultsága	295
Előzetes utalás a viselkedésre mint amire az állat képes. Az állat viselkedése mint ösztönös törekvés az ember viszonyulásával mint cselekvéssel szemben	295
Az állat önmagába húzódása mint kábultság. Kábultság (az organizmus sajátságának lényege) mint a viselkedés belső lehetősége	298
A viselkedés struktúrájának konkrét megvilágítása: az állati viselkedés és az emberi cselekvés valamire vonatkozásának különbsége	300
A viselkedés konkrét példái állatkísérletekben	301
A viselkedés általános jellemzése: a kábultság mint a valamit valamiként való észrevevés megvontsága és mint valami által-való-elragadottság. Az állat ki van zárva a létező megnyílásából	307
A viselkedés és a kábultság nyitottsága és az, amire az állat vonatkozik	310
A viselkedés elhárításjellege	310
Az állat viselkedésének körülvétele egy szabadjára engedő gyűrűvel	315
Az organizmus lényegfogalmának lezáró körülhatárolása	320
Az organizmus mint viselkedésre képesnek-lenni a kábultság egységében. A környezettel való összetartozás (a szabadjára engedések iránt nyitott önmagát körülvétel) mint a viselkedés lényegszerkezete	320
Két lényegi lépés a biológiában: Hans Driesch, Jakob Johann v. Uexküll	324
Az állat előbbi lényeginterpretációjának hiányossága: az élő mozgatottsága lényegmeghatározásának hiánya	328
"Az állat világszegény" irányadó tézis kifejtése az organizmus kidolgozott lényeginterpretációjából	331
A kábultságban való nyitottság mint egy szabadjára engedővel való rendelkezés során nem-rendelkezni világgal	331
A világ nem-birtoklása mint az állat nélkülözése és szegénysége tézissel szemben tett ellenvetésünk és annak cáfolata	334
A világprobléma tematikus kifejtése az "az ember világképző" tézis taglalásával	338
A világfenomén első jellemzői: a létező mint létező megnyíltsága és a "mint"; a létezőhöz való viszony mint lenni- és nem-lenni-hagyás (valamihez-viszonyulás, tartás, önmagaság)	338
A különféle létező mint meglévő különbség nélküli megnyíltsága és a jelenvalólét létezőhöz való alapviszonyának szendergése a mindennapiságban	339
Az élő természet saját megnyíltsága és a jelenvalólét belehelyeződése az élő övezet-összefüggésébe mint a hozzá fűződő tulajdonképpeni alapviszony. A létmódok sokfélesége, lehetséges egységük és a világ problémája	341
A megnyíltság történésére vonatkozó kérdés mint a világra vonatkozó kérdés kiindulópontja. A világképzésre és világra vonatkozó kérdés visszatérése a mély unalom interpretációja által feltárt irányba	344
A világfogalom előzetes körülhatárolása: világ mint a létező mint olyan egészében vett megnyíltsága; a világképzés általános tisztázása	348
A "mint" első formális interpretációja mint a megnyíltság struktúramozzanata	353
A "mint" összefüggése mint a viszony és a viszony tagjai szerkezetének összefüggése a kijelentő mondattal	353
A metafizika orientálódása a -ra és a logikára mint a világprobléma nem eredeti kifejtésének alapjára	354
Alapvető módszertani megfontolás minden metafizikai probléma és fogalom megértéséhez. Félreértésük két alapformája	357
Első félreértés: a filozófiai problémáknak mint valami tág értelemben vett meglévőnek a taglalása. A formális jelzés mint a filozófiai fogalmak alapjellege	357
Második félreértelmezés: filozófiai fogalmak összefüggésének megfordítása és egymástól való izolálása	365
A "mint" eredetdimenziójába való visszatérés feladata a kijelentő mondat struktúrájának értelmezéséből kiindulva	368
A kijelentő mondat jellemzése Arisztotelésznél	373
A általános felfogása: beszéd mint jelentés, értésre adás. Az összetartó megegyezés történése mint a beszéd lehetőségfeltétele	373
A felmutató beszéd a felfedés-elrejtés lehetőségében	378
Valaminek mint valaminek az egységképző észrevétele a "mint"-struktúra, mint a felmutató felfedése-elrejtése lehetőségének lényegi alapja	382
Az igenlő és tagadó kijelentés valamit valamiként történő egységképző észrevétele mint szétválasztó egybevétel	385
A kijelentés felmutatása mint a létező láttatása akként, ami és ahogyan az	388
Az egyszerű kijelentés összefoglaló lényegi meghatározása és egyes összetevőinek meghatározása	391
A kapcsolat mint a "van" jelentése a kijelentésben	393
Mibenlét, hogy-lét és igaz-lét mint a kopula lehetséges interpretációi. E jelentések elkülönítetlen sokfélesége mint a kopula elsődleges lényege	399
Visszatérés a kijelentésstruktúra egésze lehetőségének alapjához	407
A visszakérdezés és az irányadó világprobléma közötti összefüggés jelzése	407
A visszakérdezésnek a kijelentés belső lényegi felépítéséből való kiindulópontja: a felmutató, lét-kimondó felfedés és elrejtés "vagy-vagy"-ának képessége az odaítélés és elvitatás "mind-mind"-jében	410
A szabad-lét, a létezőre mint olyanra való prelogikai nyitottság és valamilyen kötelező erő magunk-elé-tartása mint a kijelentés lehetőségének alapja	414
A létezőre való prelogikai nyitottság mint kiegészítés (mint az "egészében véve" előzetes kialakítása) és mint a létező létének feltárása. A háromféleképp strukturált alaptörténés a jelenvalólétben mint a kijelentés eredetdimenziója	419
Világképzés mint alaptörténés a jelenvalólétben. A létezés mint a világ működése	426
Az "egészében véve" mint a világ, valamint a lét és a létező különbségének rejtélyessége	430
A tervezet mint a világképzés háromféleképpen jellemzett alaptörténésének ősstruktúrája. A világ működése mint az egészében vett létező létének működése a működni engedő világtervezetben	439
Függelék
Eugen Finknek hatvanadik születésnapjára	447
Jegyzetek	451
A szerkesztő utószava	455

Témakörök

Martin Heidegger

Martin Heidegger műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Martin Heidegger könyvek, művek

Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem