Fülszöveg
Jókai Anna Príma Primissima- és Kossuth-nagydíjas író életműsorozatában jelenik meg ez a két kötetes esszé-, tanulmány és meditáció-gyűjtemény, amely az eddigi legteljesebb összeállítás, és amelyet maga az író válogatott és szerkesztett.
Az első kötetben számos neves kortárs íróról, művészről készült rövidebb-hosszabb tanulmányt olvashatunk. Egy olyan, elsősorban 20. századi arcképcsarnokot sorakoztatnak fel ezek az írások, amelyben megtalálhatók a Jókai Anna írói és gondolkodói hitvallásával rokon, legkiválóbb alkotók Kosztolányi Dezsőtől, Illyés Gyulától, Tóth Árpádtól, Németh Lászlótól, Ignácz Rózsától Kodolányi Jánosig, Várkonyi Nándorig, Hamvas Béláig, Nemes Nagy Ágnesig, Makovecz Imréig és tovább. A kötetekbe rendezett írások jellemzően ma is aktuális gondolatokat, fontos meglátásokat emelnek ki a kiváló portrékban, lényeglátó elemzésekben bemutatott szellemi nagyságok életművéből.
"Az öntelt sovinizmus éppoly veszedelmes, mint a nemzeti kishitűség."
Amink van, amit Isten...
Tovább
Fülszöveg
Jókai Anna Príma Primissima- és Kossuth-nagydíjas író életműsorozatában jelenik meg ez a két kötetes esszé-, tanulmány és meditáció-gyűjtemény, amely az eddigi legteljesebb összeállítás, és amelyet maga az író válogatott és szerkesztett.
Az első kötetben számos neves kortárs íróról, művészről készült rövidebb-hosszabb tanulmányt olvashatunk. Egy olyan, elsősorban 20. századi arcképcsarnokot sorakoztatnak fel ezek az írások, amelyben megtalálhatók a Jókai Anna írói és gondolkodói hitvallásával rokon, legkiválóbb alkotók Kosztolányi Dezsőtől, Illyés Gyulától, Tóth Árpádtól, Németh Lászlótól, Ignácz Rózsától Kodolányi Jánosig, Várkonyi Nándorig, Hamvas Béláig, Nemes Nagy Ágnesig, Makovecz Imréig és tovább. A kötetekbe rendezett írások jellemzően ma is aktuális gondolatokat, fontos meglátásokat emelnek ki a kiváló portrékban, lényeglátó elemzésekben bemutatott szellemi nagyságok életművéből.
"Az öntelt sovinizmus éppoly veszedelmes, mint a nemzeti kishitűség."
Amink van, amit Isten kegyelméből éppen mi adhatunk a világnak, azt jobban meg kell becsülnünk. "Az idegen nemeztek négyzetre emelik kiválóságaikat, mi magyarok gyököt igyekszünk belőlük vonni... lehet egy nemzetet szegénnyé, koldussá tenni, de ha a nemzetben lakozó szellemi és erkölcsi erőket megtartani és gyarapítani képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve." - idézi fel a 20. század nagy kultúrpolitikusának, Klebelsberg Kunonak szavait. "A kapitalizmusban a reklámot használják... a tudattalan bombázásával arra, hogy a tömeget manipulálják - de manipuláció a jelszó is... "Szabadság", hangoztatják a liberálisok, ami a gyakorlatban "az erősek szabadságát és a gyöngék elnyomását teremti meg", másfelől "menlevelet ad minden, felforgatónak és uszítónak"." - Várkonyi Nándor ma is érvényes meglátása fényében így elemzi korunk nagy kérdéseit is Jókai Anna.
A második kötet Jókai Anna világlátásának foglalatát adja. Hol a személyes vallomás hangján szólal meg, és mutatja fel az igazság, a hitből fakadó harmónia és a korunkat jellemző relativizmus és agresszivitás ellentmondásait. Hol fontos társadalomelméleti fogalmak érzékeny elemzését adja, hol a korszellem és az örökérvényű erkölcsi világrend szembesítésével hívja fel olvasói figyelmét a krisztusi szellemiség mai jelentőségére, hol a modern életvezetés visszásságainak tükrében mutatja fel a mai ember krónikus Isten-hiányának, szeretet-hiányának tüneteit.
"Mihály arkangyal szárnysegédei vagyunk, az Égből a Földre taszított sárkánnyal viaskodva. "Az ördög nem alszik" - mondja a népi bölcsesség, de azt is mondja: "isten szeme mindent lát"."
"nincs hova elbújni, sem a szüntelen kísértés, sem a folyamatos megmérettetés elől. Az életünk nyílt színen zajlik, s egyikünké sem epizódszerep... A kereszténység tanulás, okulás: hogyan kellene szeretni? Megbocsátani? Bocsánatot kérni? Mit és mennyire megosztani? Miképpen és miért a szenvedést elviselni? Hová tenni a kudarcot? És a siker mire való? ... a többség nem a krisztusjézusi példát faggatja, hanem "befektetési tanácsadóhoz" fordul. A média isteníti az istentelent. A "mértékadó körök" épp csak az objektív mércét nem ismerik... az irgalmat úgy tekintik, mint a gyengeség jelét. A gyűlölet ellen gyűlölködve szólnak.
A keresztény ember mindezt látja. Csendes. Talán túl csendes is. Nem, a hőbörgés nem segít. De a némaság sem. Ideje van a szólásnak és ideje a hallgatásnak. A spirituális gondolkodást a határozott megnyilatkozás kövesse, ami a tettekkel összhangban mutatja föl: mi merre vezet, s s minek mi a következménye..." - írja Jókai Anna Mindennapi kenyerünk című feljegyzésében.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal