A mélység ajtaja (dedikált példány)

Fülszöveg

Palotáson születtem 1938. február 26-án, de Budapesten élek 1962 óta. Alapképzettségem gépésztechnikus. Gyermekkoromban kezdtem foglalkozni versírással. Rendszeresen 1995 óta írok. Verseim és novelláim megjelentek több irodalmi és egyéb országos lapokban. Összesen 43 antológiában szerepelnek műveim.
1999 októberében a Petőfi Rádió éjszakai adásában szavaltam el verseimet. A Petőfi Irodalmi Múzeum 2000-ben megrendezett kiállítása anyagában bemutatták egyik versemet. 2002 augusztusában az ATV „Csak természetesen" című műsora Lírikusok perceiben méltatták munkásságomat. Önálló köteteim: Derengő fény (Versek, 1997) Álomfény (Versek, 1998) Fájdalom és humor (Novellák, 1999) Naphomály (Versek, 2000) Őszi hajnal (Versek, 2001) Hívogató végtelen (Versek, 2002) Törékeny percek (Versek, 2005) Tatabányán, az évente megrendezett nyugdíjas vers- és prózaíró pályázaton egy versem és egy novellám díjazott volt 2000-ben és 2001-ben. Az Alkotó Képzőművészek és írók Országos Szövetségének Ezüst... Tovább

Fülszöveg

Palotáson születtem 1938. február 26-án, de Budapesten élek 1962 óta. Alapképzettségem gépésztechnikus. Gyermekkoromban kezdtem foglalkozni versírással. Rendszeresen 1995 óta írok. Verseim és novelláim megjelentek több irodalmi és egyéb országos lapokban. Összesen 43 antológiában szerepelnek műveim.
1999 októberében a Petőfi Rádió éjszakai adásában szavaltam el verseimet. A Petőfi Irodalmi Múzeum 2000-ben megrendezett kiállítása anyagában bemutatták egyik versemet. 2002 augusztusában az ATV „Csak természetesen" című műsora Lírikusok perceiben méltatták munkásságomat. Önálló köteteim: Derengő fény (Versek, 1997) Álomfény (Versek, 1998) Fájdalom és humor (Novellák, 1999) Naphomály (Versek, 2000) Őszi hajnal (Versek, 2001) Hívogató végtelen (Versek, 2002) Törékeny percek (Versek, 2005) Tatabányán, az évente megrendezett nyugdíjas vers- és prózaíró pályázaton egy versem és egy novellám díjazott volt 2000-ben és 2001-ben. Az Alkotó Képzőművészek és írók Országos Szövetségének Ezüst Nívódíjasa (2000), valamint a Kláris irodalmi-kultúrális folyóirat Kláris Nívódíjasa (2004) vagyok. Több más pályázaton is díjat nyertem (2004 TAMA: Balassy Bálint pályázat, 2005 HAT: verspályázat). Tagja vagyok a Rákosmenti Irodalmi Műhelynek. Budapest, 2007. október
Juhász Sándor
Juhász Sándor legújabb, A mélység ajtaja című kötetében sem tagadja meg magát, költői világát, melyet egyre inkább a magány, a bölcsesség, a csend tölti ki. Érzékenysége a világ, a haza iránt mit sem csökkent, s nem kötelezheti el magát egyik oldalra sem: „Szívem bal felől dobog, / barátságot / mindig jobb kézzel adok." (Edzett zászlóm) Nem ítél igaztalanul, oktalanul sem a közéletben, sem a magánéletben, de a „bűzzel, szeméttel / torz emberi lélekkel" zsúfolt tájról messzevágyik: „tarajos, tiszta / fellegekbe, / hol isteni fény / simogatja / verseim / kongó dallamát." (Elvágyom) Verseiből nem hiányzik az életszeretet, a szegények iránti könyörület, sem a mély hit. Ha szeret, rejtőzőn szeret, a természetben, a szépségben, a csendben feloldódva. „A felismerés virága / előttem lobog, / szépségének szirma / lett az otthonom" - írja. (Új élet) Érdekesek, szépek az álomról, a szeretetről, a szerelemről (Halk zenével , Vad vagy) és a csendről írt versei is. Érzi az idő múlását, melynek elmondásához szintén a természethez fordul: „Kérgesedik az öreg fa // Vigasztalják a csillagok, / mosolya a holdnak, / körülöttünk az öreg fák / Fájón velünk halnak." (Öreg fa) De „a korhadó levelek alatt / a szétszórt magvak / új csírái / törnek a magasba!" (Meghalt csillagok)
Budapest, 2007. szeptember
Györgypál Katalin
A mélység ajtaja
Lelkem mélyén
kopogtat a csend.
Válaszokat keres.
Kinyitom a mélység
ajtaját,
valaki neszez.
A gyötrelem zugában
fény remeg.
csillagvérem csorog
az éjben.
égi csendem
bölcsességet terem. Vissza