A méhészet kézikönyve I. (töredék)

Előszó

A méhészet kézikönyve címen már ismer művet a magyar szakirodalom, A tiszteletre méltó Balogh Bálint galántai tanító könyvét. Jelen munka nem ennek a könyvnek az átdolgozása. Mégsem választunk új címet, mert könyvünk kézikönyv: a tárgyat a teljességre törekedve középszinten adja elő. Foglalata a méhekkel, a méhészettel - mint mesterséggel és mint kutatással - kapcsolatos mai ismereteinknek, ugyanakkor a gyakorlat számára hasznos útmutatóul szolgál. A kezdő kitanulhat belőle, a haladó okulhat, az oktató visszakereshet benne.
Két dolog sugárzik elő a lapokból. Az egyik a méhnek mint természeti lénynek a szeretete. Szakmaszerető emberek írták. Rá akarnak láttatni azokra az összefüggésekre, amelyek a méhek és növények, a méh és méh között, a méh és az ember között vannak. Az alaposabb ismeret hozzátartozik a méhészet mai emberhez illő műveléséhez. A mélyebb ismeret a szakma még mélyebb szeretetéhez vezet. A másik hatás, amelyet el akarunk érni: előadni a gyakorlat számára a termelés korszerű fogásait. Itt óvjuk magunkat és az olvasót. Műszaki fejlődésünk a környezet és saját munkánk együttes terméke. A környezet, a többi ágazat fejlődési szintje, az értékesítés közgazdasági hatásai és maga a méhlegelő: korlátok közt tartják lehetőségeinket. A mi munkánk is csak ezek függvényében és ismételt visszahatások következtében kaphat f okozatosan jobb minősítést.
E könyv is az ismeret és munka, elmélet és gyakorlat folyamatos kölcsönhatásában egy lépcsőfok.
Alkalom szülte e munkát: a 29. Nemzetközi Méhészeti Kongresszus és Kiállítás. A könyv erénye és hibája, hogy huszonhét szerző irta, mégpedig sietve, hogy ezzel is hasznossá tegyük méhész közösségünk részvételét a nagy találkozón. Vissza