A megtartó hagyomány és az Istenes hűség szövegei

Előszó

Ismereteim szerint ezidáig egyedül Grynaeus Tamás tette fel a népi műveltség - a vonatkozó irodalmat is figyelemmel követni kívánó - kutatójában óhatatlanul újra és újra megfogalmazódó kérdést, egy a dávodi szépasszonyok és tudósok világát bemutató írásának bevezetőjében: „Lehet-e Ipolyi Arnold, Kálmány Lajos, Róheim Géza, Kiss Géza, Gunda Béla, Dömötör Tekla, Diószegi Vilmos, Salamon Anikó, Zentai Tünde, Bosnyák Sándor és Pócs Éva munkái után a szépasszonyokról többet-újat mondani?" Fokozottan jogos ez a kérdés a kutatás más területen is, esetünkben például az archaikus imahagyományunkkal foglalkozó munkák könyvtárnyivá szaporodásának idején: szabad-e, lehet-e újat és újra írni népi imaköltészetünkről a teljesség igénye nélkül Bálint Sándor, Lovász Irén, Polner Zoltán, Schilling István, Takács György, Tánczos Vilmos és mindenek előtt Erdélyi Zsuzsanna munkái után?
Legutóbb a kolozsvári Korunk 2003. szeptemberében a csángókkal foglalkozó tematikus számot jelentetett meg. E lapszámban tett közzé K.I., vélhetően Kinda István egy a 2002-ben megjelent Elmentem a Szent Estván templomába... című könyvemről szóló elemzést. Ebben a rendkívül alapos kritikában a következő megállapítást teszi: „A kötet kutatásösszegző jellege miatt pedig sok olyan megállapításra kényszerül, melyek megismétlik a tudomány által feltárt jelenségeket, olyan összefüggéseket tárgyal, amelyek már jó ideje a néprajzi tudományos diskurzus részei." Vissza