Előszó
Fönséges főhercegnő!
A szív szeretni teremtetett, - s nemes érzéseinek legnemesebbike a - hálaérzet.
A szeretet ösztönszerüleg nyilatkozik már a csecsemőben; annak ártatlan, édes örömet ragyogó...
Tovább
Előszó
Fönséges főhercegnő!
A szív szeretni teremtetett, - s nemes érzéseinek legnemesebbike a - hálaérzet.
A szeretet ösztönszerüleg nyilatkozik már a csecsemőben; annak ártatlan, édes örömet ragyogó szemében, mosolygó angyal-arcán és röpkedő vágygyal ölelésre tárt kisded karjain.
A szeretet a jó égnek áldásos harmatja a szivben, - a hála pedig a szivnek szeretet-harmatos virága.
A virág annak nyilik legelőször, a ki őt ápolja, növeli.
A gyermek első mosolygása, ölelése, csókolása, - nyiló kis szivének teljes szeretet - édes anyjáé, édes atyjáé.
Ezen ártatlanúl tiszta és szüziesen gyöngéd szeretet csirájában rejlik a jó Isten és a kedves hon iránti magasztos szeretet is, melyek az öntudat korányán nyilnak ki.
És vajjon miért illatozik a nyiló virág? - mert nem csak bájos mosolyával, de jó illatával is mintegy meg akarja háláni ápolója gondjait.
És miért ölel, miért csókol a kicsiny kis ártatlan? - mert nem csak édes mosolyával, de a szivecskéjében ébredő eme hőbb érzelmek egész indulatával mintegy meg akarja hálálni, jutalmazni az édes anyai, édes atyai gondot, szeretetet.
Vissza