A meggyalázott város

Előszó

Ezerkilencszázötvenhat nyarán egy hónapig voltam katona Mezőtúron. Ez lényegében gyakorlat volt, mivel az elméleti oktatás évközben a főiskolán folyt. A böhönyei nagy balhé után nem mertek minden egyetemet, főiskolát összezárni három hónapra. Így csak a képzőművészeti és az iparművészeti maradt egy helyen. Igen vidám társaság voltunk: egy hónapig guggolva is kibírjuk, mondogattuk. A fegyverek használata, lőtéri fegyelem... - szóval, akartuk-e vagy sem, véget ért a gyermekkor.
Az egyenruha szovjet egyenruha volt, csizmába kapca, reggeli torna, célratartás, menetgyakorlat, azaz kiképzés, jobbra át, balra át - tiszta ruha - eskütétel.
Felsorakoztunk egy tribün előtt - ahol magas rangú katonák ültek -, a röhögcsélés abbamaradt köztünk. "Vi-gyázz!" - hangzott a vezényszó, aztán jobbról a tribün elé fordult három tiszt. A középső hozta a zászlót, először átölelve, majd a tribün előtt előredöntve várták a díszlépést. Előttem két méterre haladtak. A tiszt, ahogyan a zászlót tartotta, mintha az egész országot ölelte volna vigyázva.
A zászló valósággal megbabonázott, gyönyörű volt. Elmondtuk az eskü szövegét. Ebéd, majd vissza a körletbe. A vidám hangulatnak vége.
Jobb Andor, a fő mókamester szólalt meg: "A zászló... Láttátok?" Feszült csend. A zászló mindnyájunkban nyomott hagyott. Elfojtott keserűség: idegen egyenruha - de az a háromszínű gyönyörű szép zászló, igen, azok mi vagyunk! Nem mertük kimondani.
Számomra itt kezdődött ötvenhat.
Kemény harcok árán levertek minket, Budapest megbecstelenítve, romokban.
A halottakkal egy kicsit meghaltunk mi is.
Következtek a megtorlás éve - terror, kivégzések és a megbélyegzés. Megszületett a mondás: szabad ember az, aki nem veszi észre a kezén-lábán a csörgő bilincset.
És végül mégiscsak összedőlt a torz ideológia, az a világhatalom - amellyel szembeszálltak a magyar fiatalok.
Mert mindig lesznek fiatalok. Kell, hogy legyenek, akik egy adott pillanatban megőrzik, megértik, mit jelent a magyar zászló.
Mi - vagyunk.
Ez a reménységünk, ez mindenünk; és még vagyunk. Remélem, leszünk is. Vissza