A megfoghatatlan

Előszó

Részlet a könyvből:

Mindenütt a világon, a legkülönbözőbb országokban ismerik a gyerekek azt a mesét, amelyik két nővérről szól.
Az egyik jó, a másik gonosz.
Egy bajbajutott kis jószág kerül útjukba - az egyik mesében egér, a másikban halacska, a harmadikban kis bogár.
A gonosz nővér gőgösen elhalad mellette, de a jó nővér megmenti a boldogtalan kis teremtést. így kezdődik a mese.
Az apróságról aztán kiderül, hogy varázsló. Megszabadulása után boldoggá teszi a jó nővért. De jaj a gonosz nővérnek! Legjobb esetben halálba kergeti az irigység.
Ámde ez a mese igaz történet.
Néha olyanok vagyunk, mint a gonosz nővérek. Közömbösen megyünk el, szinte észre sem veszünk sok olyan apró dolgot, amikben pedig egy varázsló ereje lakik!
Egy ember arról álmodozott, hogy mérnök lesz és olyan várost épít, ahol gondok, betegségek, földi viszontagságok nélkül, könnyen és boldogan él mindenki.
Meg is rajzolta ennek a városnak a tervét és elvitte egy ismerős építészhez.
Az építész megnézte a tervet és így szólt:
Maga a Boldogság Városát akarja megépíteni és a Bánat Városának tervrajzát vetette papírra. Mindenre gondolt, mindent számba vett - a szobrokat, a diadalíveket, az oszlopcsarnokokat és a terek szökőkútjait - csak egyre nem gondolt: az árnyékra.
Gondosan kiszámította, hol állanak majd a diadalívek és az oszlopcsarnokok, de arra nem gondolt, hová vetődik majd az árnyék.
Ez nagy hiba. Minden árnyékot vet, az egész várost árnyék borítja. Napnélküli, árnyékbaborult város lesz.
Sápadtarcú, bánatosszemű emberek laknak majd benne. És a betegség sohasem hagyja el ezt a várost. Vissza