A megértés határai

Fülszöveg

Az itt közölt esszé megírásának indítéka egy látványos és egyben a szerző számára több mint kínos személyes kudarc: a Lyotard és Habermas közötti közvetlen eszmecsere meghiúsulása. Pedig a nagyszabású előkészületek és a "Francia-német találkozások" címmel tervezett kerekasztal-konferencia helyszíne (Párizs, Cantre Beaubourg) nem csupán méltó körítést adott a "nagy vitához", hanem tovább fokozta a már amúgy is élénk érdeklődést. Csakhogy sem Lyotard, sem Habermas nem ment el a "randevúra".
Aligha volt bárki is csalódottabb a zsúfolt előadóteremben Manfred Franknál, a filozófia - napjainkban a tübingeni egyetemen dolgozó - professzoránál. Keresve sem találnánk ugyanis a mai német filozófia és társadalomelmélet művelői között olyan meghatározó, markáns személyiséget, aki hozzá hasonló következetességgel helyezte volna elméleti munkásságának középpontjába azt a gondolatot, hogy az európai filozófia - és általában a filozófiai tudomány, a társadalomelméleti munkálkodás - megújulása, mind sürgetőbben esedékes fordulata csak a német és a francia filozófiai tradíció (újbóli) összekapcsolása révén valósítható meg. Frankot nagy ívű programja késztette arra, hogy ne tekintse véglegesnek és pótolhatatlannak a párbeszéd tervének meghiúsulását, s egy első pillantásra talán különösnek tetsző mű, e könyv megírása, a létre nem jött diszkusszió "jegyzőkönyvének" elkészítésére vállalkozzék.
A vitapartnerek álláspontjának, érveiknek alapos ismerete és megértése, tárgyilagos ismertetése, egyben világos és nyílt állásfoglalás teszi igazán érdekes és izgalmas olvasmánnyá Manfred Frank esszéjét. Ez a tartalmi elem az oka, hogy közel húsz nagyobb könyve közül éppen ezt a rövid munkáját fordították le a legtöbb nyelve, egyebek között arabra, japánra és norvégra is. Most örömmel nyújtjuk át magyarul az olvasóknak. Vissza