A megértés felé

Előszó

Az élményközpontú irodalomtanítás olyan szemléletmód, amely mindenekelőtt az irodalommal kapcsolatos élményszerzést tartja fontosnak. Úgy véli, hogy az általános iskolás, középiskolás diáknak rendelkeznie kell bizonyos irodalomtörténeti ismeretekkel, de az irodalommal kapcsolatos közvetlen, a műveket s a léthelyzeteket önállóan megérteni segítő élményeket, majd az önmagát értelmező, végül a világot s benne magát megalkotó személyiség benső élményeit nem pótolhatja semmi. Ez a tanulmánygyűjtemény másfél tucatnyi szerző munkáját tartalmazza - közöttük egyetemi tanárok és (dolgozatuk írásakor még) főiskolai hallgatók egyaránt találhatók. Azt igyekszik bemutatni, hogy az élmény és az élményközpontú irodalomtanítás - a nálunk hagyományos reproduktív irodalomtanítás egyik alternatívájaként - az irodalompedagógia fontos témája és területe lehet a jövőben. Azt igyekszik bemutatni, hogy az elmúlt években végzett munka - melynek egyfajta összegzése, elméleti-gyakorlati általánosítása ez a kötet, illetve maga a sorozat - nemcsak azok számára lehet hasznos, akik végigélték az eseményeket, megélték az eredeti „élményeket,,, hanem azok számára is, akik szeretnének közelebbről megismerkedni ezzel a gondolkodási-tanítási módszerrel. A Petőfi-filológia legújabb eredményei éppúgy helyet kaptak a kötetben, mint ahogyan az irodalmi kultusz-, az irodalmi emlékhelyápolás kérdései. De megtalálhatjuk a nagy személyiségek, a nagy művek interpretációját - ilyen például a Babitsról, a Márai Sándorról, a Csehovról vagy a Boccaccióról, Kertész Imréről szóló diskurzus -, továbbá az iskolai kánonban periférikus művek és alkotók bemutatását is (Kleist, Gregory Corso). A kötetet elméleti alapozású tanulmányok indítják az élményről, illetve az élményközpontú irodalomtanításról szólva, majd mindinkább a gyakorlati munkáról következik egy-egy példa. Ezen kívül megtalálhatók a gyűjteményben főiskolai hallgatók szép értelmezései, önálló kutatási eredményei a Petőfi- és a Joyce-kultuszról, illetve a rajzfilmek szimbolikájáról, agresszivitásáról. Különösen érdekes lehet magyartanárok számára a szakma határterületéről szóló, a Ruttkai-emlékszobát bemutató esszé. Mindannyiunk reménye, hogy a jövőben is joggal lesz idézhető az élményközpontú irodalomtanítási program Claude Roy-tól származó aforizmája: „Az irodalom tökéletesen haszontalan, egyetlen haszna, hogy élni segít." Mindannyiunk reménye, hogy a közoktatás és a közoktatás-irányítás is egyre inkább felismeri az iskolás évek élménygazdagságának fontosságát, s az ismeretközpontúsággal szemben a kompetenciaközpontú nevelés-oktatás válik egyre fontosabbá Magyarországon. Vissza