A megénekelt Zrínyi

Fülszöveg

A jelen válogatásban a szigetvári Zrínyi Miklósról szóló horvát, szerb, bosnyák, szlovák és magyar népi énekek ismertetése mellett korabeli szemtanúk feljegyzéseit, a sorsdöntő szigetvári 1566-os csata eseményeiről szóló legkorábbi tudósításokat, valamint horvát költők műveit, de egyúttal Zrínyiről szóló tanulmányokat is tárunk olvasóink elé. Közlésünk nem titkolt célja, hogy a közös magyar-horvát történelem hőse, Zrínyi Miklós alakját az iskolai oktatásban több oldalról megvilágítva lehessen bemutatni, illetve a téma iránt érdeklődők az olvasói élmény mellett új ismeretekhez is jussanak.
Válaszkeresésünk más irányát jelzi többek között az is, hogy bemutatásra kerül Zrínyi Miklós és kora, vallása, a Szigeti veszedelem mitológiai háttere, valamint rendhagyó módon Zrínyi várkapitány és vitézei étkezése, illetve a királyi Sziget konyhája is.
Zrínyi Miklós tettei az egymást követő nemzedékek egész sorának példaképül szolgáltak, és szolgálni fognak az elkövetkező évszázadokban is,... Tovább

Fülszöveg

A jelen válogatásban a szigetvári Zrínyi Miklósról szóló horvát, szerb, bosnyák, szlovák és magyar népi énekek ismertetése mellett korabeli szemtanúk feljegyzéseit, a sorsdöntő szigetvári 1566-os csata eseményeiről szóló legkorábbi tudósításokat, valamint horvát költők műveit, de egyúttal Zrínyiről szóló tanulmányokat is tárunk olvasóink elé. Közlésünk nem titkolt célja, hogy a közös magyar-horvát történelem hőse, Zrínyi Miklós alakját az iskolai oktatásban több oldalról megvilágítva lehessen bemutatni, illetve a téma iránt érdeklődők az olvasói élmény mellett új ismeretekhez is jussanak.
Válaszkeresésünk más irányát jelzi többek között az is, hogy bemutatásra kerül Zrínyi Miklós és kora, vallása, a Szigeti veszedelem mitológiai háttere, valamint rendhagyó módon Zrínyi várkapitány és vitézei étkezése, illetve a királyi Sziget konyhája is.
Zrínyi Miklós tettei az egymást követő nemzedékek egész sorának példaképül szolgáltak, és szolgálni fognak az elkövetkező évszázadokban is, nemcsak a magyaroknak és a horvátoknak, hanem más népek fiainak is, akik megénekelték a várkapitánynak és vitézeinek hősiességét.
A szerkesztési előmunkálatok közben távozott váratlanul az élők sorából a dolgozatok szerzője, Frankovics György, aki olyannyira várta a Zrínyi-évre tervezett könyve megjelenését. A kiadó tartozik vele, hogy teljesítse vállalását.
„Visszaemlékezésekből vált számomra ismertté, hogy »meneküléskor« születtem a szomszédos Drávafokon, ahol anyám, nagyapám és nagyanyám befogadásra talált, ugyanis a falunkat 1945 februárjában ki kellett üríteni a közelgő front miatt.
Dráva menti falum a horvátok lakta Lakócsa. Nagyapámék a »stricsevicsék-kel« (nagybácsiék) egy nagy házban laktak, megosztva maguk között a házat és a gazdasági épületeket. Mi sem volt természetesebb, hogy mindenki horvátul beszélt, hisz őseim azok voltak és maradtak egész életük során, azaz magyarországi horvátok, aminek magamat is tartom és büszkén vallom.
így teltek napjaim ott a Dráva mentén, amikor nagy volt a »beadás«, s a mi padlásunkra is eljöttek a rossz emberek, hogy a pótbeadást is teljesítsük, amikor vezetékes rádió ontotta a propagandát, s azt megelégelve, a kukoricát morzsoló nagyapám egy kukoricacsővel úgy eltalálta, hogy örökre elnémult. Egész nyáron klottgatyában és mezítláb jártunk, s ha a vízen nem is, de a tarlón nagyszerűen megtanultunk járni. Találgattuk, milyen lehet a boltban lógó Pick szalámi íze.
A budapesti szerbhorvát gimnáziumba kerültem, ahol szerb nyelven tanultunk, majd képesítés nélküli nevelőként a falumba, ahol tanulóimmal népraj-zi gyűjtéseket végeztünk, innen a pécsi Tanárképző Főiskolára, és ismét vissza a falumba, ahol néprajzi kiállítást rendeztünk a padlások zegzugain felkutatott és összegyűjtött anyagból, majd a pesti gimnáziumban történelmet oktattam. Rá két évre a magyarországi egyetlen »horvát nyelvű oázisba«, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója horvát szerkesztőségébe kerültem. Jártuk a hazai horvát falvakat, elbeszélgetve az emberekkel. Időközben szerencse ért, egyéves (1974-75) belgrádi tanulmányi utam során több levéltárban folytattam kutatást. Néhány évre rá a tanárképzőre kerültem vissza oktatóként. Közben néprajzi gyűjtéseket végeztem, több mint húsz könyvet jelentettem meg szép hazámban, Magyarországon, és másik szép hazámban, Horvátországban."
(A szerzőnek a Napút 2014/10. számában közölt vallomásából) Vissza