A megállás szimbóluma

Előszó

Születése századik évfordulója közeledtével tisztelettel és szeretettel adom közre az evangélikus egyház tagjainak és minden érdeklődőnek az elmúlt tizenhárom évben Ordass Lajos püspökről (1901-1978) tartott néhány előadásomat.
A különböző fórumokon: rendszerváltozás előtti ifjúsági találkozón, egyetemi gyülekezetben, világi és egyházi konferenciákon elhangzott, de ma is aktuális előadásokat a jelen kötet számára állítottam össze. Néhol lerövidítettem őket, hogy az átfedéseket lehetőleg elkerüljem. Ám ez nem mindig sikerült, mivel a gondolatmenetek kontextusát is meg kellett őriznem. Így az olvasó megértését kérem, amikor az egyes előadásokban - a példázatbeli gazdához hasonlóan - én is egyszerre hozok elő ót és újat.
Az itt következő, eleinte személyes hangú, később már kevésbé esszéisztikus írások arról szólnak, hogy Ordass Lajos életműve számunkra nemcsak egyháztörténeti, hanem teológiai és etikai szempontból is tanulságos.
Ordass jelentősége azonban túlnő egy-egy tudományágon, az ő megértése nemcsak emberi, hanem hitbeli kérdés is. Az egykor parancsra felejtő evangélikus egyházat Ordass hangja újra és újra élő lelkiismeretként szólítja meg a válaszadás elől senki sem térhet ki. Elgondolkoztató, hogy amíg 1956-ban a lelkészek nevében mélyről és tisztán fakadt fel a kötetünk mottójául választott „Bánom!" vallomása, addig ma - talán az elmúlt fél évszázad nemzedékeinek lelki és morális sérülése miatt - csak magyarázkodni tudunk.
E kiadvány bevallott célja, hogy Ordass életdrámájának és helytállásának felidézésével megszólítsa az olvasót, s azt a személyt hozza számára közelebb, akiről Ordass szilárd helytállása és kereszthordozása ma is rendíthetetlenül tanúskodik. Vissza