A medve árnyékában

Előszó

A hegyi ember mindig a medve árnyékában él. Akár mit is csinál, számolnia kell a Kárpátok legerősebb állatának valós vagy lehetséges jelenlétével. Teljesen mindegy, hogy a medve a terményt dézsmálja vagy gyümölcsöt eszik, háziállatot rabol vagy vadra vadászik, előbb-utóbb az emberrel keresztezik egymás útjait. Kisgyermekként, amíg a hegyekben éltünk, sok mackós mesét hallottam, bocsokkal játszottam, de mindig megrettentem, ha egy medve embert vagy állatot ütött le. Édesapa nyugodt jókedvű volt mindig, kivéve ha vérmedve „gaztettéről" jött hír. Ilyenkor olyan cifrát tudott mondani, hogy félelmükben még a kutyák is behúzott farokkal a legtávolibb zugba kushadtak. Édesapa pedig felpakolt, fogta a puskáját s hucul lovával addig vissza se jött, amíg a „gazfickó" bundáját ki nem fordította. A történelmi viharok aztán nagy változásokat hoztak. Sokáig nem voltunk medve közelben, s csupán az esti beszélgetésekkor elevenedtek fel Édesapám kalandjai. A sors aztán ismét vadászfegyvert adott a kezébe, sőt én magam is követője lettem. Másztuk a hegyeket, vadásztunk, fényképeztünk, videóztunk s legfőképpen figyeltük a vad életét. A medvét és a többi vadat Édesapa vadászta, én pedig az életüket figyeltem és videóztam. Köszönöm Kónya Ritának és Markóczi Erikának a gépelést és Czakó Győzőnek a szép kiadást. Ebben a könyvben Édesapám és az én élményeim elevenednek meg, amely megjelentetéséhez a biztatást előző könyvünk sikere adta. „A medve karmai között" kalandleírás folytatásként ez a könyv egy hegymászó apának és fiának vadkan-, őz-, szarvas-, zerge-, hiúz-, farkas-, medvemegfigyeléseit, videózásait és vadászatait tartalmazza. Miután Édesapám mellett nőttem bele a hegyi életbe és a tollforgatást is együtt gyakoroltuk, így írásainkat szintén közösen ajánljuk a kedves olvasónak. Vissza