A mayerlingi tragédia

Előszó

1889 január 30-án a korai délutáni órákban a lapok külön kiadásaival árasztották el Bécs utcáit: I. Ferenc József egyetlen fia, Rudolf trónörökös hirtelen meghalt. Ugy szólt az első hir, hogy a trónörököst szívszélhűdés érte mayerlingi vadászkastélyában, amely a Wienerwaldban fekszik s alig egy-két éve lett csak a trónörökös birtoka. Csodálatoskép és alig érthető okokból senki se hitte el a bekövetkezett halál részleteiről kiadott hivatalos jelentést és szinte ugyanabban a pillanatban, mikor a halálhirt közzétették, a lakosság minden rétegében arról kezdtek beszélni, hogy a trónörökös nem természetes halált halt.
Két nappal később a kormány kénytelen volt első hiradását a gyászesetről visszavonni. A bécsi és a budapesti hivatalos lapok egy rövid nyilatkozatot tettek közzé, amely tudatta, hogy Rudolf trónörökös öngyilkossá lett. Az utóbbi időkben környezetének számos alkalommal feltűntek «beteges idegállapotának számos megnyilvánulásai» és ezek szerint »ragaszkodni kell ahhoz a feltevéshez, hogy a borzasztó eset pillanatnyi elmezavar következménye volt«.
Február 3-án a főudvarmesteri hivatal közzétette a Burgban végrehajtott boncolás jegyzökönyvét, melyet Hoffmann dr. udvari tanácsos, a törvényszéki orvostan tanára, Kundrat János dr. tanár, a kórbonctani intézet igazgatója és Wiederhofer Hermann dr. tanár, udvari tanácsos, a király udvari és háziorvosa irtak alá és mely a következő mondattal végződik:
«A nyil- és koszorú-varratnak időelőtti összenövése, a koponyagödröcsnek feltűnő mélysége és az ugynevezett «ujjalaku benyomódások» a koponyacsontok belső felületén, az agytekervények feltűnő ellaposodása és az agygyomrocs kitágulása oly kórtünetek, melyek tapasztalás szerint rendellenes lelkiállapotokkal szoktak együttjárni és ennélfogva arra a feltevésre jogosítanak, hogy a tett elmezavarban hajtatott végre.»
A rövid hivatalos közlés, amely a végzetes tett egyetlen oka gyanánt pillanatnyi elmezavart emlit, csak ujabb tápot adott a legendaköltési vágynak s igy már a gyász első napjaiban se szere, se száma nem volt a mindenfelé szárnyaló sokféle kalandos és regényes mesének. S mivel a közvélemény sehogy se tudott se hinni, se megnyugodni, a legtöbb legenda még mai napig is él. Egész irodalom támadt a trónörökös haláláról irott legendákból és történetekből és emlékiratokból és csodálatosképpen egyetlenegy hű és teljesen igaz leirás se jelent meg mindezideig... Vissza