Előszó
30 év nem a megszokott jubileumi évfordulók közé tartozik, a történelmi távlatokhoz viszonyítva nem is nagy idő. De jelentős időszak annak, aki végigéli, végigdolgozza. Számvetésre ad alkalmat egy...
Tovább
Előszó
30 év nem a megszokott jubileumi évfordulók közé tartozik, a történelmi távlatokhoz viszonyítva nem is nagy idő. De jelentős időszak annak, aki végigéli, végigdolgozza. Számvetésre ad alkalmat egy intézmény életében is. Egy iskola önmagában is vall koráról. Magán viseli megépítése korszakának stílusjegyeit. Időközben patinásodik, és meg is kopna, ha a gazda gondoskodása nem újítaná meg állagát, berendezéseit, taneszközeit, és különösen megfáradna, ha nem lenne képes oktató gárdája és tanulóifjúsága a folyamatos megújulásra, új és új eredmények elérésére.
Jóleső érzés a visszatekintés, amikor még szinte frissek az emlékek, és az alapítók, a továbbvívők nem csak távlatból, alkotómunkájuk példájával hatnak. Megnyugtató és erőt adó érzés számbavenni a tettek sokaságát, a sikerek gazdagságát. Volt diákok és volt-mai tanárok magukban érezhetik az évtizedes tegnapot. A közvetlenül máig ható eredményességű munkát lehet és kell értékelni.
Egy iskolának az első évtizedei a hagyomány teremtés jegyében telnek el. A hagyomány pedig olyan erő, amely az újabb sikereket, a folytonosságot és a megújulást egyaránt szolgálja. Ennek lehetünk tanúi a Mayer Lajos Szakközépiskola esetében is.
Egy hűséges krónikát vesz kézbe az olvasó. Türelmesen elkészített munkát, teljességre törekvő számbavételét mindannak, ami a mai Mayer Lajos Vízügyi, Út- és Vasútépítő Szakközépiskola fennállásának 30 éve alatt történt. Adózik a névadó máig is vitatott, tragikus végű, de mindenképpen jószándékú, progresszív, forradalmi életútjának.
Vissza