A mauthauseni hóhér vallomása

Előszó

Részlet a könyvből:
Loránd Lajos, akit a németek nyomban bevonulásuk után letartóztattak és 1944 március havában deportáltak, Mauthausenből, a felszabadulás után a rajtalevő szegényes és kopott ruhadarabokon kívül nem hozott magával egyebet, csak - egy dokumentot.
Ziereis Ferenc SS tábornoknak, Mauthausen és az alája rendelt táborok főparancsnokának vallomása ez. A szószerinti fordítás darabos és egyenetlen. Ennek oka, hogy első részét angolul vette fel valaki, aki nem tud tökéletesen angolul, a másik rész német nyelven került jegyzőkönyvbe. A kérdéseket az okmány csak elvétve tartalmazza és a súlyosan sebesült, ágyban fekvő vádlott szaggatottan, néha összefüggéstelenül tette meg védekező vallomását. A jegyzőkönyvvezető helyenkint első személyben, másutt harmadik személyben adta vissza Ziereis szavait.
De így is, a maga szárazságában és egyenetlenségében megrázó, megrendítő dokumentum ez a néhány oldal, amely részletes ismertetése - a borzalmaik megismételt elsorolása után is - talán éppen rideg tárgyilagosságánál fogva az emberi elaljasodásnak, a lélektelen tömegmészárlásnak olyan szörnyű képét tárja fel, amely túlhaladja a képzeletszülte ponyvaregényeket.
A fordító, aki tizenkét hónapig maga is lakója volt Mauthausennek, látásból ismerte Ziereis Ferencet és az általa említett szereplők közül Bachmayert. Mind a kettőnek véres, veszett híre volt a foglyok között. Ziereis magas, vállas, viszonylag nyájasarcú, Bachmayer fekete, zömök, durvaképű ember volt. „Működni" egyiket sem látta, de rémtetteikről eleget hallott. Utólag értesült róla, hogy Bachmayert agyonlőtték, Ziereist menekülési kísérlet közben megsebesítették és úgy fogják el az amerikaiak.
A zárójelbe tett és vastag betűvel szedett megjegyzések, amelyekkel a fordító csak ritkán és feltétlen szükséghez képest él, kizárólag a helyi viszonyok megvilágítására, vagy megmagyarázására szolgálnak. Vissza