A matematikai absztrakció történetéből

Fülszöveg

Az orvosi egyetemet végezte, mint Németh László, s azután Németh Lászlóról írt könyvet. Vekerdi László útja azonban nem az irodalom, hanem a matematika felé ívelt, s így lett a mai magyar szellemi élet élvonalbeli tudománytörténésze. Enciklopédikus tudás és könnyed íráskészség, széles tudománytörténeti horizont és a részletkérdések elmélyült elemzése - ez jellemzi Vekerdi Lászlót, a tudományos esszé művelőjét. És a Valóság munkatársát, aki ott a romániai magyarság irodalmi jelenségeit is figyelemmel kíséri.
Sorozatunk számára kiválasztott tudományos esszéjében kevéssé látványos, de annál nehezebben megoldható feladatra: a matematika történeti fejlődésének felvázolására vállalkozott.
"Méltóságteljes képleteibe burkolózva, a beavatottak kis körén kívül mindenkinek érthetetlenül, idegen és titokzatos világként él a matematika" - így kezdi Vekerdi László ezt a kissé talán riasztó című esszét. Utazásra hív, s aki vele tart, nem bánja meg. Indulás: az ókori Egyiptomból, az útirány Babilon, az antik Görögország, majd a fürgén hajózó arabok nyomában járva figyeljük az egyre bonyolultabb, de egyre kevésbé titokzatos matematika útját, s mire az újkori Európába értünk, a szerző már el is hitette velünk, hogy részesei vagyunk egy felmérhetetlen távlatú fejlődésnek. Mintha tetten értük volna ezt az "idegen és titokzatos" világot, amelytől talán azért viszolygunk annyira, mert a tankönyvek s a szakkönyvek lapjain olyan kész formulákba zártan él, mintha egyenesen Zeusz fejéből pattant volna ki. Tetten értük, s ha - századunk felé közeledve - egyre sűrűbben kérünk is pihenőt, bátorítóul felidézzük emlékezetünkben azt a XVI. századi címlapábrát, amelyen "az ismeretlen szigetre érkező utasok hirtelen geometriai ábrára bukkannak, s mozdulataikról és arcukról leolvasható a bizonyosság: itt emberek élnek." Vissza