a második generáció 1946-1966

Előszó

Részlet:
"Ez a kiállítás nemcsak a művészi önkifejezésről szól, hanem elsődlegesen önreflexió, öndefiníció. „Vagyok, aki vagyok" - hangzik a válasz Mózes kérdésére (Mózes II. könyve 3.14.). Ki vagyok - kérdezi magától mindenki élete különböző stációiban, a művésznek módjában áll művekben megmutatni a választ (válaszokat).
Hiszen az identitás folyamat, mely folytonosan konstruálódik.
Nem lehet a neurózis, az én - rendellenességek veszélye nélkül úgy cselekedni, mintha nem történt volna meg a náci Németországban és a csatlósállamokban, így Magyarországon is 1935-1945 között, hogy faji alapon (akinek négy nagyszülője közül kettő) a zsidóktól mindenféle identitásukat megvonták, kivéve rájuk kényszerített zsidó identitásukat, s végül fizikailag is megsemmisítették őket. Nemcsak a zsidó vallásúakat és a magukat kulturálisan vagy családi hagyomány vagy a személyes identitás szabad választása eredményeként zsidónak (zsidónak is) tartókat, hanem azokat is, akik családja már a 19.sz. közepe-vége óta keresztény vallású volt, kulturálisan és semmilyen formában sem kötődött az ősök vallásához, és azokat is, akik a 20.sz.-i modernitásban élve, sokféle elkötelezettség mellett vállalták a vallástalanság, az istenlét elhagyás állapotát.
A Holocaust második generációjának az 1946-1966 között születetteket nevezik, azokat, akiknek nincsenek személyes élményeik, saját emlékeik az emberi méltóság megaláztatásáról, a létezés egyre szűkített lehetőségeiről, üldöztetésekről, munkaszolgálatról, haláltáborokról." Vissza