A másik történet

Fülszöveg

„... tehát A másik történet is a város kultúrtörténeti rétegeire épül. Csak most a motívumok kiszélesednek, öblösödnek, jobban kirajzolódnak az arcélek, életművek (Csáth öccse, a gyógyszerészsegéd, Farkas Béla, Vinkler Imre, Vojnits Oszkár, maga Csáth egész novellát kapnak), a kötet legjobb, műfajilag legtisztább novellái is egy-egy kultúrtörténeti momentumhoz vagy egy-egy városelemhez kötődnek, pontosan azokhoz, amelyeket a Kalamáris felvezetett, inaugurált... Igen, egy pillanatban, míg a felhangzó melankolikus fuvolahangba feledkeztünk és éppen csak felneszeltünk a hősök (Farkas, Vojnits, Vinkler) tragikus halálára, azt vesszük észre: mindent átjár a félelem. És attól a pillanattól kezdve már az, a félelem viszi tovább a melódiát, az fokozza a szólamot...
A múltban, megszépülő múltban történt öngyilkosságok bevezette, jelezte félelem - a melódia anyaga is megtaláltatik hamarosan. És a város szubsztanciájává emeltetik. Metaforájává. A homokról van szó... úgy csillog-villog a betűk között, akárha könnyező szemünkben: 'egy hirtelen szél a szemébe vágta, ő meg pislogni kezdett, ahogy tanították, ahogy minden gyereket tanítottak a városban, míg a könny ki nem mosta szeméből a homokot.'
Miközben A másik történet legszebb részeit olvasgatjuk, breviáriumunkba másoljuk, figyeljük mivé emelkedett immár a könyv első részének fuvolahangja, milyen melódiává, s azt is, hogy ez a melódia hogyan éri el crescendóját. És közben megkapjuk nosztalgiáinkra, elvágyódásainkra illetve vidékünkön napjainkban felvetett, buta, onanisztikus menni-maradni kérdésre adott végső válaszát is." Vissza