A másik szöveg

Előszó

Részlet a könyvből:

"Nem szövegelméletre, nem is a szöveg elméletére, hanem a szövegekre mint elméletre van szükségünk.
Az ébredés percétől - pontosabban az ébredés előtti percektől olvas az ember. Az ébredést megelőző percekben olyan álmaink vannak, melyekre kis szerencsé(tlenség)vel emlékezünk is. Az első percek kábaságát ők, az álmok teszik lehetőleg még szédületesebbé. Csodálkozunk, félünk, örülünk a nagy összevisszaságra visszagondolva - aztán fölkelünk; aztán ballábbal kelünk föl. És az első percek olvasása (a tevékenység, mely az első percek előtti első perceket vizsgálta) meghatározza, hogyan fogjuk a hátralévő napunkat végigolvasni - végig olvasni, végigélni. Merthogy élni és olvasni egy és ugyanazon dolog. A teológus azt mondja, hogy míg élünk, Isten könyvét, a Teremtést olvassuk, és megpróbáljuk megfejteni. A költő azt mondja: az ember olvassa el önmagát - ugyanezt ismétli a pszichológus, magát nagyítónak ajánlván ehhöz. A filozófus a semmit, a tanítvány az ebben ügyködő mestert. Mindenki mindig olvas - mindenkit mindig olvasnak. Alany és tárgy, alfa és ómega nem csak Babits versében, A lírikus epilógjában azonosulnak egy személyben. Mindenki olvas és mindenki szöveg ugyanakkor. A szöveg szövegek tárgya, amelyek maguk is tárgyai más szövegeknek, és az elsőként említett szövegnek is. Egy nagy szövegösszefüggésben létezünk, illetve olvasunk." Vissza