A marxi munkafelfogás

Előszó

A munkatevékenységgel kapcsolatos problémák napjainkban nemcsak a műszaki, hanem a társadalomtudományok művelőinek jelentős részét is foglalkoztatják. Ismeretes, hogy több társadalomtudománynak (a politikai gazdaságtanon kívül például a szociológiának, a pszichológiának stb.) külön, munkával foglalkozó ágazata is kialakult, s az e tárgykörbe tartozó kutatások eredményeit széles körű érdeklődés kíséri. A szakemberek és nem szakemberek részéről egyaránt megnyilvánuló érdeklődés érthető. Hiszen a munkafolyamat korunkban olyan jelentős változások kezdeti szakaszába lépett, amelyek társadalmi kihatása ma még aligha mérhető fel teljes egészében. Azt azonban már az ún. technikai forradalom eddigi eredményei és következményei alapján is tudjuk, hogy ezek a változások jelentősek és sok új társadalmi problémát vetnek fel. A technikai forradalomban kibontakozó lehetőségek ugyanis - az emberi társadalom fejlődése szempontjából - korántsem problémamentesek vagy egyértelműen pozitívak. Éppen ezért a technikát alkalmazó emberi közösségektől, tehát végső soron a társadalmi viszonyoktól függ, hogy a valóban forradalmi ütemű műszaki fejlődés mennyiben lesz az emberi társadalom hasznára vagy kárára.
A technikai forradalom legfontosabb területe mármost a munkatevékenység, mivel onnan indul ki és ott nyer alkalmazást a legtöbb jelentős technikai-tudományos felfedezés. Ezért a technikai forradalommal kapcsolatos társadalom-tudományi kutatások is ekörül koncentrálódnak. A szocialista társadalomban pedig különös jelentőséggel bír az ilyen jellegű problémák vizsgálata, mert a termelőeszközök magántulajdonától mentes társadalmi viszonyok reális feltételeket teremtenek arra, hogy a technikai haladás által adott lehetőségeket - Marx kifejezésével szólva - "az emberi természetnek legmegfelelőbb" módon bontakoztassuk ki. Vissza