A Mária Terézia-féle úrbérrendezés forrásai magyarországi délszláv népek nyelvén I.

Előszó

Udvari István munkája a XVIII. század szellemi és anyagi fejlődésünket jelentősen befolyásoló és meghatározó időszakának eddig feltáratlan dokumentumait tartalmazza. Mint a Bevezetésben írja, „az úrbérrendezés kéziratos és nyomtatott forrásai figyelmet érdemelnek a nemzetiségi kérdéstörténete kutatói, valamint a nemzetiségi politika nyelvi gyakorlata alakítói számára is." Mária Terézia figyelme kiterjedt arra, hogy szabályozza a közoktatást. Egységes tankönyvek láttak napvilágot a Monarchia valamennyi népének nyelvén. Külön is kiemelésre méltó a nyelvoktatás korszerűsítése. A német iskolai nyelvtant (Anleitung zur deutschen Sprachlehre; később: Verbesserte Anleitung zur deutschen Sprachlehre) valamennyi nemzetiség nyelvére lefordították. Ezek az iskolai grammatikák kétnyelvű kiadásokban jelentek meg, később pedig mintául szolgáltak anyanyelvi nyelvtanok írására is. Felosztásukon, tagolásukon kívül nyelvi anyaguk, példáik is figyelemre méltók. Külön érdekes kérdés annak vizsgálata, hogyan és milyen mértékben tudtak az egyes horvát, szlovák, szerb stb. nyelvtanírók megszabadulni a latin hagyományon alapuló német mintagrammatikák szuggerálta szemlélet hatásától, s mennyire voltak képesek mai szempontból természetesen már kezdetlegesnek ható egybevetésekre.
Mária Terézia kora tehát - minden németesítő és központosító törekvése mellett - a Monarchia népei nyelvének fejlődésében, standardizációs vagy legalábbis egységesítő törekvéseik tekintetében fontos időszak, amely a XIX. század közepétől kibontakozó nyelvújító és nyelvtisztító mozgalmak előkészítőjének tekinthető. Az úrbérrendezés során - amint Udvari István megállapítja - nyelvi sokszínűség érvényesült. Az egyes kérdőpontokra adott válaszokat az összeírok a nép nyelvén jegyezték le, az összeírások tehát azért sokszínűek, mert az egyes helyi nyelvet, nyelvhasználatot is tükrözik.
Az urbáriumokban képviselve van mindhárom nyelvjárás, a sto-, a kaj- és a ca-dialektus is. Fonetikai jellegzetességeik és szókincsük és bizonyos mértékig helyesírásuk nyújt támpontot a nyelvjárások azonosítására. A feltárt és közölt anyag további kutatások kiindulópontja lexikológiai és helyesírástörténeti szempontból is. Vissza