A márciusi ifjúság

Előszó

Az újkori magyar társadalomtörténetnek döntő fejezete kezdődik a mult század harmincas éveiben, Politikában, tudományban és irodalomban egyaránt élénk és pezsgő élet indul. A feudalizmus felett győzedelmeskedő polgári Európa eszméi a legkülönbözőbb utakon hatolnak be hazánkba. Széchenyi a köztudatba dobja reformeszméit, Kölcsey a magyar nép mellett foglal állást, Vörösmarty és Bajza a romanticizmuson keresztül a szabadelvűséget honosítják meg az irodalomban, később Kossuth megteremti a modem hírlapirodalmat s a doktrinerek a politikai gondolkodást, majd Petőfiék diadalra juttatják az irodalomban a népiességet.
Ez a könyv, bár az előzményekkel is foglalkozik, mégis csak néhány év történelmét tárgyalja. Abból is a legkövetkezetesebb és legradikálisabb rétegnek, az ifjúságnak a szerepét igyekszik megvilágítani.
Írók, költők, jurátusok és diákok. Belőlük és általuk születik meg a Fiatal Magyarország és a Márciusi ifjúság és ők juttatják diadalra az irodalmi népiességet s teszik meg az első lépéseket a népjogok és szabadságjogok gyakorlati megvalósítására. Mégis akár politikai, akár irodalomtörténetünket lapozgatjuk, úgy látjuk, ők a legelhanyagoltabbak. Kivéve természetesen Petőfit s azokat, akiknek irodalmi működése valójában a forradalom utáni időszakra esik, A forradalom bukása utáni több mint félévszázad Kossuth-kultusza épúgy, mint az első világháborút követő Széchenyi-láz elhomályosította a márciusi ifjúságot, elhallgatta vagy meghamisította a márciusi eszméket. Vissza