A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781-ben (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:

"A történettudomány az úrbéres összeírások alapján ma már választ tud adni a termelőerők és termelési viszonyok alapvető kérdéseiről: az úrbéres föld nagyságáról, milyenségéről, művelési ágak szerinti megoszlásáról; a dézsmalajstromok értékes tanulságul szolgálhatnak a terméseredményekről, a dicalis összeírások az állatállomány mennyiségéről, összetételéről stb. A jobbágyháztartások mikrovilágába mégis inkább a gazdaságtan és a szociológia enged bepillantást. A történeti néprajznak ugyan évtizedek óta szintén igénye az ember és az általa létrehozott tárgyi világnak, az egyes gazdaságok ingóságainak vizsgálata, de tervszerűen ez csak a közelmúltban indult meg. A Néprajzi Múzeum távlati kutatási tervet dolgozott ki a feudalizmuskori jobbágy gazdaságok eszközellátottságának feltárásáról. Az egész országra kiterjedő kutatás bázisforrása - a levéltárakban viszonylag nagy számmal fellelhető - inventáriumok.
A hagyatéki leltárak a legkisebb termelési eszköztől a legnagyobbakig tartalmazzák az anyagi kultúra teljes eszköztárát. Általuk hiteles és árnyalt képet nyerhetünk az adott jobbágygazdaság szintjéről, sőt életmódjáról is. Az inventáriumok sokaságából már általános törvényszerűségek is levonhatók. Különösen hasznos adalékkal szolgálnak a gazdaság állapotáról, a házról, a berendezéséről, a melléképületekről, a táplálkozásról, a viseletről." Vissza