A mai filozófia főirányai

Előszó

Abban a meggyőződésben vagyunk, hogy bárhogyan változott az idők folyamán a filozófia fogalmi meghatározása, a filozófia funkcióját az emberi megismerésben ez a változás alig érintette. A filozófia mindig a világ és az ember egységes magyarázatát törekedett megadni; egy pillantással vágyott áttekinteni az egész valóságot, vagy ennek más tudományok nyujtotta képét próbálta egyetemes elvekre visszavezetni s ezáltal kritikailag igazolni. De akár a metafizika, akár a logikai jellegű ismeretelméleti vizsgálódás útját járta, mindig az egységes egésznek elvi elmélete rejlett benne. Éppen ezért vannak a filozófiának örök problémái, noha a különböző korok más-más irányban keresték ezek megoldásait. A megoldási kísérletek mindig függő viszonyban állanak az egyes korok sajátos törekvéseivel. Különböző korok különböző akaratot, a dolgok és gondolatok különböző értékelését jelentik, s a filozófia problémáinak megoldásába itt mélyen belejátszik az ember sajátos, jórészt irracionális mélységekből táplálkozó jelleme, akarata. Így a filozófia idői, emberi tényezői a változás elvét viszik bele ebbe a problémáinál fogva örök tudományba. S a filozófiatörténet, mely szellemi valóságtudomány, a szisztematikus filozófia módjára nem hanyagolhatja el e változástényezők tudatos számbavételét: szemének át kell ölelnie a filozófia változásainak folyamatát épp úgy, mint e változások időtlen érvényű értelmét. A filozófia történetírója problémaszempontjait a rendszeres filozófiától kapja s keresi, milyen módon tükröződnek ezek bizonyos korok, vagy bizonyos filozófusok szellemében. Vissza