A mai amerikai dráma

Előszó

Részlet a könyvből:

Az Északamerikai Egyesült Államok művészete és ebben a bennünket különösebben érdeklő irodalom, alig hasonlítható az európaihoz vagy valamelyik európai országéhoz. Mindazt, amit az európai nemzeti irodalmak, különösképpen Anglia irodalma termeltek, azt az Egyesült Államok lakói fogyasztásra készen kapták. (Ez a lakosság angol, francia, holland, spanyol, német és még egy sereg anyanyelvű bevándorlóból alakult egységesen angol nyelvein beszélővé, amerikaiul gondolkodóvá és „amerikai" nemzeti öntudatuvá.) Köznapian kifejezve, nem volt szükség, hogy irodalmat csináljanak azokban a korokban, amikor a pénzcsinálás, a vagyongyűjtés volt az általános cél. Persze, ez nem jelenti, hogy egyáltalán nem volt költője és irója ennek az országnak a múltban, ámbár az évezredes európai irodalommal szemben az Egyesült Államoké legfeljebb másfél évszázadra tekinthet vissza. A XIX. században Irving, Cooper, Poe, Twain, Emerson, Longfellow, Whitman, a XX. században Jack London, Upton Sinclair, Sinclair Lewis, Dreiser, Buck világirodalmi viszonylatban is elsők. Ez azonban nem áll arányban azzal a mérhetetlen gazdagsággal, amellyel ez a földrésznyi terület és hatalmas lakossága más vonatkozásban rendelkezik. De ahogyan a gazdag ember nem feltétlenül művelt, szép és okos, úgy Amerika gazdagsága sem jelentett a művészetek terén szinvonalat. Voltak történelmi korszakok, amikor a közületek gazdagodása istápolólag hatott a művészekre és a művészetekre, de azt nem mondhatjuk, hogy a jólét és a művészet párhuzamosan haladnak. Vissza