A magyarság és a rajzolás

Előszó

Ismeretlenül és egyedül lépek azok elé, kiknek e kis értekezést szántam. Nem előzte meg az első találkozást sem az ismerősök jóakarata, sem mások pártfogása, legkevésbbé ez irányú munkálkodásom híre. Magam mutatkozom be; s ha egy-két szót szólok e munka megjelenésének megokolására, rójja fel azt az olvasó annak a szokásnak, mely az első vizit elkerülhetetlen járuléka...
Szavam nem e kor pedagógiai elvekkel vértezett rajztanáraihoz és a művészet areopágjaihoz óhajt szólani, akik csak magokat ismerik el egyedüli tekintélynek e téren s akik a honi hiányok orvoslására a külföldi analógiát tartják elsőrendű gyógyírnak. Nem ezekhez szólok; hanem azon kevesekhez, kiknek erős hitök, hogy minden életképes újításnak e haza földjéből kell kinőnie s minden törekvésnek e nép faji felfogásával kell összhangban lenni.
Olyan halászt nem láttam, aki mindig csak a más szákját nézi!
E munka megírásában e példabeszéd és azon szeretet vezetett, mely e földhöz és e földön élő fajhoz köt. Azon föld- és népszeretet, amely a jövőben művészetünknek, rajz- és művészeti alkotásunknak színt és ízt fog adni, mely magában foglalja mindazt, mi e föld természeti fekvésénél, e nép faji karakterénél fogva esztétikailag szép és nemes...
Sohasem gondoltam arra, hogy e téren érzett gondolataimat a nyilvánosság elé hozzam. Beértem azzal, hogy a hozzám közelállók ismerik e téren vallott nézeteimet... Vissza