A magyarság életrajza

Előszó

A történetkutató a mult eseményeit és jelenségeit különféle tárgykörök síkjain szemléli s ezeknek megfelelően politika-, had-, társadalom-, gazdaság-, művelődós-, település-, jogtörténetről stb. szól. A közelmúltban a népiségtörténetben új tárgykör jelentkezett. Új természetesen csak a tárgykörre irányuló szemlélet volt, maga a tárgy, a népiség történetének jelenségei az emberi nem életének eredendő ősi elemei. A népiség történeti elemeinek feltárása és történetkritikai értékelése kibővíti a nemzeti történelem mezejét s miként a politika-, had-, társadalomtörténet stb., a népiségtörténet is a mindig páratlanul sokszínű történeti élet jobb megismeréséhez visz közelebb.
Ez a munka kísérlet a magyar népiségtörténet összefoglaló tárgyalására. Joggal kérdezheti az olvasó : vajjon ez ifjú történetkutatói területen történt már annyi előmunkálat, hogy akár csak részleges összefoglalásra is gondolni lehet? Egyáltalában nem, sőt ami történt, az alig több a kezdetnél. Munkánk nem is óhajt egyéb lenni vázlatnál, amely jelenségek és problémák rendszerezésére nyújt alkalmat. Kétségtelenül még nagy vonalakban sem minden megfigyelhető jelenség és nem minden felvethető probléma rendszerezésére. A honfoglalás korától kezdve elsősorban az ország honfoglaláskori népi viszonyait, a magyar település- terület kialakulását, e terület fokozatos kiszélesedését, majd hullámzását és visszaesését, a magyar népiség lendülő-hanyatló sorsát, a magyar népi test növekedését és csökkenését, az ország területén talált és az idők folyamán utóbb beköltözött más népelemeket, a magyarság és e népelemek koronkinti arányát, az arány eltolódásának okait, a magyar államhatalomnak e népelemek irányában tanúsított magatartását, magának a magyar népnek és az ország más népeinek viszonyát, e viszony tényezőit, a keveredés tényeit és mértékét s az asszimilációt tárgyalja. Vissza