A magyarság bölcsőjénél

Előszó

Részlet:

"Ki a történelem előtti idők sötét mezején etnológiai problémák megoldásán fáradozik, s a homályba burkolt őstörténetre akar világot vetni, annak nem szabad visszariadnia semmiféle munkától, semmiféle fáradságtól. Meg kell próbálnia minden módot, követnie kell minden nyomot, hogy a mondák és mítoszok útvesztőjén keresztül eljuthasson az igazság óhajtott világosságához. Csak vasakarattal és rendkívüli kitartással lehetséges utat törni, s eljutni az annyira az annyira kívánt világossághoz. Ez az elv vezérelt, midőn reászántam magam, hogy kikutatom a magyar nép kialakulásának legkezdetét. Miután életem tavaszán forró képzelettel és megfelelő fizikai erővel éveken át a gyakorlati kutatás mezején gyűjtöttem az anyagot, munkás férfikorom idejében az elméleti kutatás területén hoztam napvilágra azokat a szerény eredményeket, amelyeket a magyarok őstörténetéről szóló eddigi munkáim ölelnek fel. E munkák közül első »A magyarok eredete« című 1882-ben megjelent könyvem; ebben nagyjában és általános vonásokban reámutattam arra az egyoldalúságra, amelybe az eddigi kutatást a magyar nép és nyelv finnugor elemeinek túlságos kiemelése sodorta. Hogy méltóképp hívjam fel a figyelmet erre az egyoldalúságra, szükségesnek láttam, hogy a bizonyító anyagot a filológiának és etnológiának minden területén felhasználjam, kiemelve természetesen, hogy a magyar nyelv keveréknyelv, és hogy az etnosz, már a legkezdetben mutatkozó finnugor és török-tatár keveredés ellenére, későbbi fejlődésében inkább a törökség felé hajlik, kulturális, etikai és politikai fejlődésében világosan török jelleget mutat." Vissza