A Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyár története

Előszó

Negyven év állandó, megszakítás nélküli építésben. Ez lehetne a mű mottója, mely a Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyár, vagyis az első magyar timföldgyár, az első és jelenleg is egyetlen vanádium és műkorundgyár, az első műkriolitgyár, és egy új, modern alumíniumszulfát üzem létrejöttének történetét írja le levéltári források, sajtótermékek és a gyár régi dolgozóinak elbeszélése alapján.
A munka fő érdeme, hogy megörökíti a magyar timföldgyártás és ezen keresztül a magyar alumíniumipar létrejöttének történetét. A timföldgyártás hőskorában élő és dolgozó vezetők nagyon sok támadást kaptak a magyaróvári gyár állapotáért, az egészségtelen, balesetveszélyes munkahelyekért. A felszabadulás után is hosszú ideig „halálgyárnak", „ócskavastelepnek" nevezték a gyárat. A gyár története - anélkül, hogy az akkori vezetőséget mentegetni akarná - bizonyítja, hogy ezekért nem kizárólag az a néhány vezető a felelős, akik a gyárat létrehozták, hanem vétkesek ebben az akkori viszonyok és az uralkodó körök teljes közönye. Akiket akkor felelőssé tettek a gyár műszaki állapotáért, a szociális körülményekért, az államosítás után bizonyították be, hogy nem pusztán az anyagi haszon reményében, hanem egy új iparág, a magyar alumíniumipar megteremtése érdekében dolgoztak. Dr. Hiller Józsefnek ilyen bizonyításra nem volt lehetősége, Magyarország német megszállása után a Gestapo koncentrációs táborba hurcolta, ahonnét nem tért vissza. De ő már azzal is bizonyított, hogy többszöri kudarc után is újra és újra megpróbálta az érdeklődést felkelteni az úgyszólván egyetlen valóban jelentős magyar ásványkincs, a bauxit feldolgozásának fontossága iránt. Vissza