A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tevékenységének főbb jellemzői a századfordulót követő évtizedben

Előszó

A századforduló Magyarországon is az imperializmus jelentkezésének időszaka. A XX. század első éveiben az iparban a vezető szerep már a részvénytársaságoké. Ezek száma 1900 és 1913 között megkétszereződött, s 1600 fölé emelkedett. Többségük kartellekbe tömörült. Az 1913-ban működő kartellek nagy része közös, osztrák-magyar monopólium volt. Az ipari részvénytőke egyharmadát a külföldi tőke birtokolta. Ugyancsak a századfordulón megkezdődött a banktőke és az ipari tőke összekapcsolódásának, a finánctőke kialakulásának folyamata. A kialakuló magyar fináncoligarchia sajátos vonása a pénz- és iparmágnások összefonódása a nagybirtokos arisztokrácia leggazdagabb családjaival. A magyar fejlődés korábbi jellemvonásai tehát ezekben az években is érvényesültek; megmutatkozott a külföldtől való erős gazdasági függés csakúgy, mint a nagybirtokosok kiterjedt gazdasági-politikai érdekeltsége. Az ország politikai struktúrájában nem következett be változás, de a társadalom átalakulóban volt". Ezt az átalakulást jelezte a munkásság és a munkásmozgalom erőinek gyarapodása.
A szocialista szervezkedés az imperializmus kibontakozásának időszakában, a XIX. század utolsó évtizedében jutott el Magyarországon addig, hogy viszonylag nagy munkástömegeket hasson át. Ennek az előző évtizedekhez mérve jelentős és pozitív változásnak megvannak a maga objektív és szubjektív okai. A szociáldemokrácia az ipari proletariátus mozgalma, fejlődését nem lehet elvonatkoztatni a társadalmi alap alakulásától. Az 1867 utáni évek rohamos ipari fejlődését az 1873-as gazdasági válság megakasztotta, a nyolcvanas és közepén azonban már új fellendülés indult meg. Vissza