A magyarországi szakszervezeti mozglom dokumentumai 1945-1948

Előszó

Az ország belpolitikai életében a szakszervezeti mozgalom 1945 végére meghatározó jelentőségű erővé vált. Az ötven szakszervezet több mint 850 000 tagot tömörített, s a szervezett dolgozók e hatalmas seregével számolnia kellett a Nemzetgyűlésben a mind jobboldalibb politikai programmal fellépő kisgazdapárti képviselőknek, valamint a föld alatt szervezkedő demokráciaellenes csoportoknak. A szakszervezeti sajtó, az írásos propaganda nyújtotta lehetőségek is tovább bővültek, a Szakszervezeti Közlönnyel és a korábban már kiadott öt szakszervezeti újsággal 29-re emelkedett a szaklapok száma. A havonta megjelenő szakszervezeti lapok példányszáma mintegy 450 000 körülire tehető, s ez a korszak Magyarországának sajtóviszonyait tekintve jelentős agitációs eszköze volt a magyar forradalmi erőknek. Magyarországon az életszínvonal - az 1938-as adatokhoz viszonyítva - 1945. december 13-án 10 százalékra, 1946. január 7-én 7,5 százalékra esett vissza. „Elérkeztünk arra a pontra, amikor már egyöntetű volt a felkiáltás: nincs tovább! Ilyen életnívó mellett nem volt érdemes pontosan bejárni az üzembe. Nem volt érdemes szorgalmasan dolgozni: a hetibér 1-2 kg káposzta árát jelentette" - összegezte a Szaktanács lapja, a Szakszervezeti Közlöny 1946 januárjában a dolgozók hangulatát. Az életszínvonal rohamos csökkenésének megfékezésére, a dolgozók élelmiszerrel való ellátásának a javítására a Szaktanács - a munkáspártok támogatásával - új kollektív bérezési rendszer bevezetését javasolta. Vissza