A magyarországi románok

Előszó

A haza földjén élő minden lénynek joga van a nemzettől hangosan követelni: "A te földeden lakom, foglalkozzál velem. Állíts bonckésed, kalapácsod, gorcsöved alá, ismerd meg alkotó-részeimet, tulajdonságaimat s ha azokkal valamely irányban a nemzetnek javára szolgálhatok, használj fel céljaidra, rendelkezésedre állok. Egyedüli kikötésem: félre ne ismerj; ne vagdalj rajtam ott, ahol arra szükség nincs és ne használj fel természetem és tulajdonságaim ellenére oly célokra, amelyekre nézve tevékenységem és munkakészségem káros lehetne a nemzetre nézve."
Munkámban igyekeztem a román népet, annak egész lelki világát és multját a maga valóságában mutatni be, szépítve nem, de feketítve sem. Mindenütt az igazságra, a valóra törekedtem. Ebből kifolyólag a képen lehetnek sötétebb ecsetvonások is, az egész képtől azonban lehetetlen megtagadni a pártatlan rokonszenvet, mert a hazai románság az állami szervezetben munkás, hasznavehető elemnek bizonyult. És könnyen kezelhető is. Több népnél közmondássá vált: "Ha valaki szájban csókol, vigyázz a zsebedre." Ezzel ellenkezőleg a román a maga áldott jólelkűségében úgy tartja: "Szájban csókold meg a románt s a zsebéből kivehetsz mindent."
Ha megismertük ezt a népet s vele érintkeztünk, megszeretjük őt. Munkámmal ezt a szeretetet s az igazi rokonszenvet kívántam felébreszteni iránta azoknál, akik még nem ismerik, hogy ezzel a kölcsönös megértés és megbecsülés szálai is mindinkább megerősödjenek s a közös hazaszeretet oly mélyen érintő jó testvéri viszony állandósuljon.

Dr. Moldován Gergely Vissza