A magyarországi reneszánsz művészet

Előszó

A XV. század során gyökeresen átalakul Európa gazdasági, társadalmi rendje, kultúrája, művészete. A korábbi feudális rend helyébe a fiatal kapitalizmus lép, mely a fejlettebb országokban rövid idő alatt formálja át az élet minden jelenségét. Ahogy Engels jellemzi „Ez volt a legnagyobb haladóirányú átalakulás, amelyet az emberiség addig átélt. Olyan kor volt ez, amelynek óriásokra volt szüksége és óriásokat is nemzett, a gondolkodás, szenvedély és jellem, a sokoldalúság és tudás óriásait." Az ifjú kapitalizmus szülötte, a reneszánsz, érett teljes szépségében a XV. század második felében, a XVI. század elején bontakozik ki. Gazdag ki virágzását a gótikus művészetekben megfigyelhető világiasabb, valószerűbb vonások készítik elő s széleskörű hatását a XVI. századon túl élő formái bizonyítják. Hazája Itália, innen terjed formakincse Európa távolabbi területei felé. Fejlődése csúcsán oly kimagasló tehetségek állnak, mint a sokoldalú Leonardo, a robusztus Michelangelo, vagy a fiatalon elhunyt Rafael volt. A realista ábrázolás felé való fejlődés útján, az antik művészeteket követően az első, döntő jelentőségű lépést a reneszánsz stíluskorszak tette. Építészete a gótikussal szemben józanabbá, higgadtabbá vált, témavilága a középkorival össze nem hasonlíthatóan kiszélesedett, világivá változott, előadásmódja természetessé lett. Hadat üzent a középkori misztikának, megdöntötte a vallásos művészi szemléletmód korábbi egyeduralmát, friss érdeklődéssel tanulmányozta az antik kultúra emlékeit. A román és gótikus művészetek nagyobb ünnepélyességével szemben derűs új hangja életvidámsággal telten csendült meg az újkor hajnalán. Fejlődése Itáliában, a Németalföldön elválaszthatatlan a polgárságétól - nálunk más adottságok alakították történetét - a polgári rend pártfogolta és nevelte; ahogy maga is, legnagyobb és kisebb mestereinek alkotásaival formálta a fiatal polgári ízlést, tudást, világszemléletet. Vissza