A Magyarországi Református Egyház éves jelentése 2007

Előszó

Egyházunkban a 2007. esztendő a Közösség Éve volt. A közösség az egyház lételeme, amelyik befelé, a gyülekezeti tagok, gyülekezeti intézmények felé megerősítő, megtartó erő és hatalom, ugyanakkor kifelé a társadalom felé a hiteles tanúságtétel alapja. Főként egy olyan korszakban, amelyben sok jelét látjuk a társadalmi, politikai szétesésnek, és amelyben az emberi közösségek egyre lazulnak és vékonyodnak. A Közösség Éve egyrészről lehetőséget adott helyi közösségeink összekapaszkodására, a helyi közösségek fontosságának, megtartó erejének hangsúlyozására, másrészről annak a közösségnek a megtapasztalására és munkálására is, amely egyházunk egészében, egységében élhető meg. Lehetőséget adott ez az esztendő arra, hogy arról tudjunk gondolkodni, hogy mi is az egyház, és milyen is az az egyház, melynek szolgálatot végző tagjaiként hiteles, érvényes bizonyságtételt lehet és kell tennünk. Azt gondolom, erre a fogalomra és erre a jelenségre szépen felfűzhető mindaz, amivel visszatekintve összefoglalhatjuk az elmúlt időszak legfontosabb eseményeit. Kezdjük azzal a református családdal, amelyik a mi számunkra a szolgálatnak és az összetartozásnak valóban magától értetődő színtere. Ez a Kárpát-medencei kapcsolataink rendszere, melynek egyrészt keretet ad a Generális Konvent, amelyben - 2007 nyarán - a sárospataki közgyűlésen eljutottunk arra a pontra, hogy egy közös magyar református egyház-alkotmány alapjait, szempontjait a Kárpát-medencei 9 református egyházkerületnek és az egyházmegyéknek a küldöttei elfogadták, és ennek a továbbmunkálása történik az egyes egyházkerületekben. Másrészt jelzik olyan események, amelyek ebben az időszakban - különösképpen októberben, a reformáció hónapjában - ezt az összetartozást mutatták különböző módokon és különböző színtereken. Vissza