A Magyarországi Református Egyház éves jelentése 2006

Előszó

Jézus azt mondja az Evangéliumban: az én juhaim hallják az én szavamat, és megismerik azt. Egyházunk állandó kérdése, és döntő kérdése az, vajon megismerjük-e az Ő hangját, és ha megismertük, akkor tudunk-e erre a hangra hallgatni. Azért is fontos, és azért is aktuális ennek a kérdésnek a mostani feltétele, mert nagyon sokféle hang vesz körül és meg kell kérdezni, hogy vajon ki az, aki hangol bennünket. Mi az, ami hangol bennünket, akár lehangol, akár felhangol. Az egyháznak gyülekezeti, intézményi, testületi szinteken a legfontosabb feladata, hogy arra a a hangra figyeljen, amelyik a Krisztus hangja és a Krisztus szava, és ehhez tudja a saját hangját igazítani. Hiszen ha nem találjuk meg saját hangunkat, akkor abban a zűrzavarban, amely körülvesz bennünket, valóban félreérthetővé, félremagyarázhatóvá válik az, amit mondunk, vagy az, amit teszünk. Azt gondolom, ezeknek az időknek, melyeket most élünk, az egyik legnagyobb kihívása és kérdése egyházunk számára, hogy vajon meg tudjuk-e talán sajátos hangunkat, vagy ha megtaláltuk, meg tudjuk-e őrizni. Nem ural-e bennünket az a kísértés, hogy úgy hasonuljunk a körülöttünk lévő hangokhoz, hogy azoknak a stílusát, azoknak a tartalmát vesszük-e át, azaz ha depressziós az ország, akkor depressziós egyházzá válunk, ha protestál az ország, akkor protestáló egyház akarunk lenni. Vajon felül tudunk-e emelkedni, és ki tudunk-e törni abból a csapdából, amelyiket sokan szívesen kényszerítenének ránk, mondván, hogy az egyház sem tud mást mondani, mint amit mások konzekvensebben, erőteljesebben, professzionálisabban el tudnak mondani. A kérdés, vajon milyen volt a hangunk az elmúlt évben, az eltelt időben. Vissza