A magyarországi köteles céhek és céhszokások

Előszó

Részlet:

A céhekről általában

A céh egy-egy iparág kézműveseinek kiváltságokkal körülbástyázott érdekvédelmi szervezete. Célja a többé-kevésbé zárt piaci körzet kisajátítása, védekezés a külső áruk versenyével, az idegen iparosok konkurrenciájával szemben. Ennek érdekében bizonyos korlátok között igyekszik tagjai számára nyersanyag vásárlási és késztermék eladási monopóliumot biztosítani úgy, hogy egyidejűleg szigorúan megszabja a termék előállításának módját, személyi-tárgyi feltételeit.

A céhek alakulása más-más Időpontra esik. Megjelenésük azt jelzi, hogy a kézművesek az iparfejlődés adott fokán rendszeresen ki.tudják elégíteni a helyi vásárlókat. A piac tágítására nem törekszenek, ám minden erővel védik azt a külső vetélytársakkal szemben. A céhek megalakulását éppen ezért rendszerint megelőzi az iparűzők ösztönös szervezkedése, amely a verseny fokozódásával újabb és újabb kiváltságokat, szervezeti formákat igényel. /1 /

A magyarországi céhes fejlődésnek három szakasza különíthető el. Az első szakasz a XIV. századtól a XVI. század második feléig tart. Jellemzője, hogy a nagyobb, többnyire szabad királyi városokba, tárnoki városokba és bányavárosokba koncentrálódott a céhes kézművesipar. A második szakasz a török hódoltság idejét és a kuruc korszakot foglalja magában, s hozzávetőlegesen a XVIII. század második harmadáig terjeszthető ki. A királyi Magyarországon és Erdélyben "e zivataros századok" alatt is nagyszámú céh jött létre, tükrözve a háborús pusztítás és más nehézségek ellenére is végbemenő gazdasági és társadalmi fejlődést. A harmadik szakasz a céhek megszüntetéséig, 1872-ig tart. Az állami ellenőrzés fokozódik. A céhek jogait korlátozzák, hogy ne lehessenek a kibontakozó kapitalisztikus iparfejlődés gátjaivá. Vissza