A Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesülete Aranykönyve

Előszó

A Gondviselés iránti hála és az elődök örökérdemű munkásságához fűződő büszkeség lelki átérzésére fogant szívünkben a gondolat, hogy egyesületünk életútjának ötvenedik állomásán emlékkönyvet szerkesztünk s ajánlunk fel az utazótársadalom jóakaró pártfogóinak és igaz barátainak.
Midőn előszó írásába kezdek, amely szerep korántsem érdembeli illetékességből hárul reám, csupán mert az ünnepi alkalom elnöki székben talál, most eszmélek arra, hogy a könyv, amelyben félévszázados multunk eszmei célkitűzése, hivatásunk jelentősége, az utazó érzés- és gondolatvilága, ezernyi küzdelme, viszontagsága, dicsősége, bánata szólal meg, nem keltheti az újszerűség varázsát azon rokonérző hívek, barátok szemében, akik mindezt, méltón értékelt tényékként régtől ismerik. Megvallom, e körülményt - lélektanilag érthetően -- percig sem latolgattuk. Azzal sem vetettünk számot, vájjon általában célszerű-e az ünnepi emlékezés e megnyilatkozási formája ma, a kényszerű felmondások és lemondások, lélekre nehezülő sötét gondok korában? Aki ismeri az utazó lelkiségét, jól tudja róla, hogy hivatástudata a köznapok verejtékes robotjában is sorsa fölé emeli. Szárnyszegettség, rezignáltság, idegen lényétől. Egyéni helyzetét, sorsát, magyar önérzettel, igaz férfiassággal vállalja, s ha a közsors, az imádott Haza jövője reménytkeltő, vigaszos, - személyi körülményeinek alárendelt jelentőséget tulajdonít. Vissza