A magyarországi boszorkányság forrásainak katasztere (dedikált példány)

Előszó

1910-ben Komáromy Andor forráspublikáló kötetének bevezetőjében a következőket írta: „A boszorkányhit és az annak alapján kifejlett boszorkányüldözés; mely főleg Nyugat- és Közép-Európában több századon át, mintegy járványszerűleg rémesen pusztított, sok százezer áldozatot emésztve fel, az emberiség szellemi és erkölcsi fejlődése történetének sötét foltját képezi," - majd kissé lakonikusan hozzátette- „egyúttal azonban számos tudományágra érdekes, fontos kérdéseket tár fel."
Az európai boszorkányüldözés százezres áldozattömege mellett tehát - ha jól értelmezzük Komáromy Andor szavait - nyereségként könyvelhetjük el a fennmaradt iratok iratfolyómétereit, és a boszorkányüldözés történetével foglalkozó tudományágak kutatási eredményeit: „A vallásos nézetek fejlődését figyelemmel kísérőt érdekli, hogy állapította meg, hogy fokozta az ördög hatalmába vetett hitet a középkori scholasticus theologia, és hogy hatott ezáltal arra, hogy a boszorkány fogalom, mind csodásabbá és rémesebbé fejlődjék. /A büntető jogtudomány művelőjére fontos annak megfigyelése, hogy az inquisitionak mily szerep jutott a boszorkányüldözések szaporításában. [...] / Az elme és idegorvosokat érdekli, hogy azok a szerencsétlen asszonyok, a kik a legcsodálatosabb, hihetetlenebb dolgokat vallották magukra, nem voltak-e tébolyodottak vagy nagy mértékben hisztérikusak. / A néplélektan kutatójának és a mythologusoknak érdekes anyagot nyújtanak, a tanúkihallgatások alkalmából, a nép szájából elhangzott és hitelesen feljegyzett babonák. / Ezeknek megfelelően, majdnem minden európai nyelven számos, részben kiváló jeles munka, nagy irodalom foglalkozik e kérdésekkel"
Az 19. és a 20. század fordulóján tehát teológusok, jogászok, lélekbúvárok és néplélek kutatók egyaránt kedvükre válogathattak a boszorkányüldözés bőséges irodalmában, valamint forrásai között. A „boszorkányirodalom" terjedelmes könyvtára azóta több ezer kötettel bővült. Mindebből következik, hogy a vallás- és jogtörténészek, a néprajzkutatók, a kultúrantropológusok - és talán az elme és idegorvosok - ezután sem maradnak munka nélkül, az általuk írt munkák pedig továbbra is „felcsigázzák" az olvasó érdeklődését. Vissza