A magyarok elveszett évtizede

Fülszöveg

Az a kor, amelyet egy bő évtizede élünk - beleértve a hadpolitikát és az új beintegrálódásunkat is -, minden vonatkozásban leginkább a százötven évig tartó török uralmat követő idővel rokonítható. Csak most a báró Harruckernek, a gróf Hoyosok és a többi indigenák, nem kincstári tartozás természetbeni juttatással való kiegyenlítése által jutnak hatalmas földterületekhez. Viszont ugyanúgy elhúzódó lesz az az idő, amely az 1825 körül kezdődött reform-korhoz hasonló felívelést hozza.
Beigazolódott az egy évtizeddel ezelőtt kelt félelmünk jogossága: az 1989 utáni magyarországi szabad választások önmagukban nem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy a régi rendszer elnyomóit vagy fegyverhordozóit, az internacionalista-kozmopolita politikai szellemiséget megtestesítő személyeket kiszűrje, megfossza a hatalom más köntösben tovább gyakorlásának lehetőségétől. A feladat ilyen megoldásában - szerencsésebb külső és belső feltételek közepette - a csehek és a németek eleve nem bíztak; más úton indulhattak el, más intézkedéssel eleve gátat emelhettek a régi baloldaliak kapitalistává átvedléssel a hatalomba való visszatérése elé. Szerencséjükre a politikai közélet irányító szférájából kockázatmentesen távol tarthatták a posztkommunista új Bábelt szervezőket.
Mindeme balsorsunk közben már a keserű csalódásunk kimondása, a történtek tisztábban látása is előbbre vihet, nehogy fejvesztetten tekintsük kortársunknak Kölcsey Ferencet, a Himnusz költőjét, őt idézvén: "Szerte nézett, s nem lelé / Honját a hazában". Vissza