A magyarok bibliája

Előszó

Németh László írja a Sorskérdések-ben, hogy amikor 1935-ben Kerényi Károly visszatért Erdélyből, azt mondta: a magyarság szétszórattatása immár tény, akár csak a zsidóké, nagy különbség azonban, hogy a magyarságnak nincs még bibliája. Valójában azt akarhatta mondani, hogy évezredes vándorlásának, kalandozásainak, rabságainak és exodusainak, szárnyalásainak és kétségbeeséseinek írásos emlékei nincsenek még Szent Könyvvé szerkesztve, hiszen az emigrációban - Cs. Szabó László emlékezése szerint - már azt mondta sorstársainak: „ Értsétek meg, nem földönfutó emigránsok vagytok, „hazátlan bitangok"; új zsidó nép vagytok, diaszpóra. Tórátok a magyar irodalom, újragaszkodjatok hozzá körömszakadtáig. Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Arany, Ady, Babits..." Nos, nem gondolom, hogy egyetlen ember képes lehet még csak megszerkeszteni is ezt a bibliát, azt azonban remélem, hogy prófétáink, apostolaink, királyaink cselekedeteit vagy éppen az általuk művekbe fogalmazott cselekedeteket megpróbálhatja gyűjtögetni, s mások hasonló erőfeszítéseivel egyetemben könyvvé szerkeszteni. Nem kaphattam volna nagyobbra néző szellemi megbízatást 1993 tavaszán Magyarországon a Magyarok Világszövetsége elnökétől, írótársamtól, a születés, tehetség és kényszer által Illyés helyére rendelt Csoóri Sándortól, mint ezt a feladatot. Talán bizalmát kiváltotta, hogy a nyolcvanas évek elejétől nyilvánosság elé bocsátott esszéimben azon töprengve mi a görög, minduntalan abba a kérdésbe botlottam: mi a magyar?, s hogy megpróbáltam vallani erről a sorsról. Ismereteim, forrásaim persze végesek, korlátozottak, ezek, nem pedig a ma érvényes politikai határok szabták meg gyűjtőmunkám határait. Az előbbiek mások ismereteivel megsegítve: tágíthatók, ez utóbbiak jóllehet véglegesnek tűnnek, bizonyára térben is változni fognak az időben, hiszen nem téveszthetjük szem elől: világbirodalmak hulltak szét, merültek el nyomtalanul a homokban, sodorta el őket a víz, perzselte föl az emberkéz vagy a természet támasztotta tűz. Kronosz felfalja saját gyermekeit. Minden kis- és nagyközösség az örökös honvesztés és örökös honszerzés állapotában él... Vissza