Előszó
Részlet az Utószóból:
Éppen kézirat lezárása idején bukkant fel a Magyar viseletek története 1900-as eredeti példánya egy budapesti antikváriumban. A sérült, széteső kötet százezer forintért talált új gazdást, ami jól példázza, milyen becses műről van szó. Nem csoda, hogy divattervezők, színházi jelmeztervezők, iparművészek és művészettörténészek kerek száz éve összes hibája mellett ebből a kötetből tanulják a magyar viselet alakulását, fejlődését. Ha valamire azt lehet mondani, hogy alapmű, hát ez a kötet az.
Ebből indult ki a kiadó, mikor az újraszerkesztett kiadás közrebocsátására vállalkozott. Hangsúlyozottan tiszteletben tartottuk az eredeti művet, és arra törekedtünk, hogy annak minden fontos információja átmentődjék a jelen kiadásba. De előtte még arról, amit nem mentettünk át.
A több mint négy kilogramm súlyú eredeti műnek bő egyharmadát, kétszáz könyvoldalt foglalt el Nagy Géza tanulmánya, melyet 34 apróbetűs oldalon hatalmas jegyzetanyag követ. Bevezető tanulmányában Tompos Lilla már utalt azokra a kritikákra, amelyek ezt a részt a kötet megjelenésekor fogadták. Ha kellően szigorú megfogalmazást használunk, azt kell mondanunk, hogy Nagy Géza tanulmánya értékeivel együtt is elavult, a témában nem kellően járatos olvasót tévutakra vezeti, ráadásul olyan hosszú tévutakra, amelyeket bejárni semmi szükség. A történeti hűség kedvéért el kell mondanunk, hogy a millennium idején a Franklin kiadó nem is erre kérte fel az erdélyi akadémikus, hanem csupán a képtáblák magyarázó szövegeinek megfogalmazására és jegyzetekkel való ellátására. Ezt a feladatot Nagy Géza a kor ismereteihez képest valóban kiválóan meg is oldotta. Mikor tehát a hosszú tanulmányt elhagyjuk, a Franklin kiadó eredeti elgondolásához térünk vissza.
Nagyon fontosnak tartottuk ugyanakkor, hogy az egyes ábrákhoz fűzött magyarázatokból egy szó se menjen veszendőbe. A laikus olvasónak talán érdektelen lehet annak részletes ismertetése, hogy egy-egy cipő, süveg milyen mű mely oldalán volt először közölve, a kutató számára azonban valóságos kincsesbánya ez, amelyben hasonló ábrázolások sokaságát lelheti fel, ha a könyvtárban átlapozza az említett köteteket. Úgy gondoltuk egyúttal, hogy példának sem lesz utolsó Nagy Géza alapossága: íme így, a téma ilyen teljeskörű ismeretével, ekkora irodalom felhasználásával kell és szabad egy tudományos igényű művet megírni.
Tompos Lilla arra is felhívja a figyelmet, hogy milyen értéket képviselnek az eredeti műben közölt képek. Ebben a tekintetben a teljességre törekedtünk. Közöljük az eredeti mű címlapját (a mostani címlappal szemben), de még az eredeti kötéstábla képét is (kicsinyítve a 25. oldalon), az úgynevezett előzék mintázatát pedig jelen kiadásunk védőborító alatti kötéstábláján használtuk fel. Az magától értetődik, hogy a képtáblákat hiánytalanul közöljük, hiszen a látványos színes táblák a fekete-fehér ábrázolások nélkül valósággal a levegőben lógnának, az egyes viseletdarabok forrására nem lehetne rátalálni.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal