A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytollasai

Előszó

Színes, eleven, élettől lüktető írások sorakoznak kötetünkben. Aranytollas újságírók írásai. Egy-egy villanásnyi mű a szakma 78 nagy öregétől, akik 1978-83 között kapták meg a kitüntetést. Az aranytollat, amely azokat a nyugdíjas barátainkat, kartársainkat illeti meg, akik kimagasló érdemeket szereztek pályájuk során. A rövid írások mögött jellegzetes, kedves arcok, bár sokuk nevét, arcát már csak az emlékezet őrzi. Hiszen olyanok is akadnak közöttük, akik még Ady nemzedékétől vették át a stafétabotot. Megható kötet, minden írás emlékeket ébreszt, szerzője sok száz vagy sok ezer más írását is idézi és a villanásnyi művekben is ott sűrűsödnek a szerző erényei. Andor Leont olvasva felsorakoznak kuriózum számba menő színesei, Antalffy Gyula szabadság köszöntője a szerzői tömörség példája. Balla Ödön miért tagadná meg önmagát? A Rákóczi kincs kassai dómból való elrablásáról ír fordulatos, színes riportot. Ki-ki a maga szakterületén jeleskedik gyűjteményünkben is. Ezért is élvezzük egyaránt gyönyörűséggel Benamy Sándor ékes tollal írott élményeit és Baloghy Károly vallomását, aki a hírügynökségi munkában talált életcélt és sok szakmai szépséget. Még vita is felparázslik a kötetben. Kié az érdem, hogy a szovjet híradás nyomán a magyar rádió röpítette elsőként világgá Gagarin űrrepülésének hírét? S így van ez jól, hiszen a vita, a nemes versengés a jó sajtó életeleme. Környei Elek, Gyenes István és az aranytollasok korelnöke, Donászy Kálmán versben ír. Kálmán bátyánk a Horthy fehér terror uralomra jutásakor lett újságíró. Akkor fogalmazta meg az említett versben is felcsendülő ars poétikáját: „Csak az igazságot!" Vissza